Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
66 Gergely Sándorné Mivel B t—R ü t—E r\e\ („t" év alatti nyers eredménnyel), az előző képlet egyszerűsített alakja Nyilvánvaló, hogy a beruházás mai napra számított, diszkontált eredményét erősen befolyásolja a leszámítolási kamatláb (diszkontláb) mértéke. Alacsony diszkontláb mellett az eredmény diszkontált értéke általában pozitív. Ha azonban a diszkontláb emelkedik, az eredmény arányosan csökken, sőt, egy bizonyos mértéken túl, negatívvá válik. Ha a beruházás jövedelmeződési mutatója azonos a diszkontlábba], akkor a beruházás diszkontált eredménye nulla, tehát sem haszon, sem veszteség nem keletkezett, képlettel kifejezve: ifi (1 + a) Ha viszont a jövedelmezőségi mutatónál a diszkontláb jobban emelkedik, a beruházás diszkontált eredménye negatív. Tehát valamely műszaki elképzelés megvalósíthatóságának kritériuma az, hogy a diszkontált eredmény pozitív legyen, azaz a beruházás jövedelmezőségi mutatója magasabb legyen a leszámítolási (diszkont) tényezőnél. Előbbieknek viszont előfeltétele — ha a beruházás hitelből valósul meg —, hogy a kamatláb alacsonyabb legyen a diszkontlábnál. A diszkontlábat Franciaországban az Országos Tervbizottság — az V. ötéves tervidőszakra — 7%-ban határozta meg, a kamatláb viszont 5—8% között változik. A kettő között közgazdaságilag nagy különbség van, mert míg az előbbi, a diszkontláb, a nemzeti jövedelem arányos felhasználását, — szocialista megfogalmazásban — a beruházási és fogyasztási alap egyensúlyát hivatott biztosítani a népgazdasági érdekek figyelembevételével, addig az utóbbi, a kamatláb, a tőkepiacon kibontakozó kereslet és kínálat függvényében kizárólag a piac mechanikus működését tükrözi. Ha a rendelkezésre álló hitel nem elegendő a pozitív mutatójú, egyenlő műszaki teljesítést biztosító tervek megvalósításához, a szelektálást jövedelmezőségi mutatójuk nagyságrendjében az alábbi képlet felhasználásával végzik: Bt-R, üt ahol: G —a leszámítolt, diszkontált jövedelmezőségi mutató (a többi mutató az előzőkből már ismeretes). A G mutatót minden megvalósításra számbajöhető (tehát pozitív E t eredményű tervre) kiszámítják, és a tervek rangsorolását a jövedelmezőségi mutató csökkenésének függvényében végzik. A konkrét fejlesztésekre vonatkozó relatív hatékonysági és jövedelmezőségi számításokon kívül a regionális nagyvállalatok közgazdái egyre szélesebb körben foglalkoznak a távlati tervezés megalapozottságát biztató matematikai modellek kidolgozásával is.
