Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

KÖNYVISMERTETÉS IIÉTHLY ANTAL: IDŐJÁRÁSI ESEMÉNYEK ÉS ELEMI CSAPÁSOK MAGYARORSZÁGON 1701 — 1JÍ00-IG Ismerteti: DR. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR Akadémia Kiadó, Budapest 1970. 622 lap, 24 ábrával Nyolc éve, liogy Réthly professzor „Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig" c. műve napvilágot látott. Ritka adománya a természetnek, hogy a 92. évében járó szerző a folytatást megírhatta. A könyv „A Magyar Tudományos Akadémia észleldéjéből 1870-ben alapított ,Meteorológiai és Földdelejességi Magy. Kir. Központi Intézet' 100. évi fennállásának emlékére" megjelölést viseli, de e nevezetes évfordulón túl erősen időszerűvé tette a minden korábbit meghaladó nagy tiszavölgyi árvíz is, amellyel kapcsolatban érdeklődéssel kutatjuk a múlt rendkívüli időjárási és vízjárási eseményeit. Az előző kötettel ellentétben

1 amelyben különböző forrásokból eredő szórványos adatok uralkodtak, ebben a kötetben már rendszeres naplószerű feljegyzéseket és az évek múlásának megfelelően mind több műszeres észlelésből származó, objektív összehasonlításra alkalmas eredményt találunk. A Bevezetőből, mely művelődéstörténeti szempontból rendkívül figyelemre méltó, megtudjuk, hogy az első műszeres időjárási megfigyeléseket hazánkban Loew András, Sopron városának „főfizikusa" végezte 1701 — 1709 közt. Halála után utóda, Gensel János Ádám folytatta az észlelést 1718-ig, mégpedig napjában többször. Fahrenheit beosztású hőmérőjük és higanyos barométeriik volt. Adataikat T. Síjdenham londoni orvos tette közzé 1769-ben megjelent munkájában és ez a tény az észlelések jelentőségét kellően megvilágítja. A hivatalos jellegűnek tekinthető meteorológiai észlelések a nagyszombati egyetem csillagvizsgálójában, 1755-ben vették kezdetüket és Weiss Ferenc profeszszor nevéhez fűződnek. Az egyetem áthelyezése után, 1780-tól, Budán folytatódott a munka és az állomás bekapcsolódott az első nemzetközi jellegű meteorológiai hálózatba, amelyet a Societes Meteorologica Palatinae szervezett meg. Megfigyelési adatai 1792-ig a társaság „Ephemerides" c. kiadványában, Mannheimben jelentek meg. Weiss professzornak köszönhető, hogy ma Budapestnek csaknem 200 évre visszanyúló homogén hőmérsékleti adatsora van, amelynél hosszabbal Európa délkeleti részén csupán Bécs és Prága dicsekedhet. Budán végezték a nyolcvanas években az első hazai csapadékméréseket. Szatsvai Sándor, a Magyar Kurír szerkesztője Komáromban mért a maga szerkesztette műszerrel 1786/87-ben. Mérte a havat is és „tíz tzoll havat számlált egy tzoll víznek". Az I. rész, mely a könyv legterjedelmesebb része, a tárgyalt száz esztendő időjárási eseményeit és elemi csapásait időrendben sorolja fel és a kor valamennyi fellelhető számszerű, eddig kéziratban elfeküdt, észlelési adatát részletezi. A hatalmas anyag különböző szempontok szerinti értékesítését gondosan összeállított mutatók könnyítik meg. A névmutatóban minket a vízfolyásokra vonatkozó utalások érdekelhetnek leginkább. Csak példaként említem, hogy a Dunáról 157, a Tiszáról 43, a Marosról 34 helyen találunk adatot. De szerepelnek a mutatóban a kisebb vízfolyások is, mint pl. a Zagyva, a Marcal, a Lajta, a Kurca, a Kórogy stb. is. Még fontosabb a liidrológus számára a tárgymutató, amelynek címszavai közül a következőket emelem ki: _áradás, árvíz (többszáz adattal, földrajzi elosztással); belvíz; szárazság; talajvíz. Érdekes adatok rejtőzhetnek az olyan címszavak mögött is, mint áttelepítés; emberemlékezet óla nem volt; felhőszakadás; föld megrepedezik; hajóhíd be- és kiszerelése; tél; útállapot. 1 Ismertetését lásd folyóiratunk 1903. évi 2. számában (23S. lap) 0*