Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
1. füzet - Simó Tibor: Vízigények az élelmiszeriparban
54 Simó Tibor dési időszak mindenkori élelmiszeripari vízigényének körülbelül háromnegyed részét a — cukoripar, — söripar, — szesz- és keményítőipar, — tartósítóipar, valamint a — baromfi- és tojásfeldolgozó ipar adja. Az öt iparág hozzájárulása a 100%-os élelmiszeripar vízigényhez a tartósító-, a baromfi- és a söripar vonatkozásában emelkedő, míg a cukor-, valamint a szeszés keményítőipar vonatkozásában csökkenő irányzatú. Ebből a szempontból legszembetűnőbb változás a cukor- és tartósítóipar területén jelentkezik. Az előbbi részesedése az összes élelmiszeripari vízigényből, 25 év alatt, 40,1%-ról 27,4%-ra csökken, az utóbbié 6,9%-ról 22,1%-ra emelkedik. Ennek oka az iparágankénti vízigénynövekedés mértékéin;//^ JIÁ„ nek számottevő különbözősége. Míg a cukor-, valamint a szesz- és keményítőipar vízigénye 1975-ben csak két és félszer lesz magasabb mint 1950-ben volt, addig ugyanebben az időszakban a söriparé majdnem hétszeresére, a baromfi- és tojásfeldolgozó iparé kereken tizenkétszeresére nő, a tartósítóiparé pedig megközelíti a tizenháromszorost (3. ábra). Tehát az iparágak éves vízigényéből képzett %-os mutatók nem alkalmasak azoknak vízigényesség szerinti sorolására. A teljes ipari vízigénynek (Q c) három fő összetevője van: 3. ábra. Élelmiszeripari iparágak vízigényeinek (teljes vízforgalmának) emelkedése — az ipari termékek előállításában közvetlenül részt vevő termelési vízszükségletek «?ci)> — a termelést közvetve szolgáló egészségügyi vízigények (Q t e) és — az ipartelepek által nem hasznosított, elsősorban lakótelepeknek átadott vízmennyiségek (Q f i). Qc=Q ü+Qu+Qu (i)
