Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Deseő Dénes: Nyílt csatornás öntözőrendszerek üzemének vezetése, valamint éves és távlati üzemtervének szerkesztése időjárási adatok alapján

42 Deseő Dénes A tartóssági és gyakorisági feldolgozásokra gondolok ilt elsősorban, melyek a vízhozamidősorok birtokában a vízhozamokra szerkeszthetők. Amig ugyanis a vízhozamidősor csak szemléletesen mutatja be az alacsony és közepes vízhozamok jelenlétét, és az időközben jelentkező magas vízhozamértékekkel megtűzdelt ábra az előfordulások gyakoriságát elrejti, addig a tartóssági és gyakorisági feldolgozás számszerű értékeket ad. A tiszalöki rendszerre vonatkozóan 1958 óta végzett ilyen feldolgozást, mely az utóbbi évekre vonatkozóan az OVH éves öntözési beszámolójában jelent meg, igazolja, hogy a július—augusztusi két hónapra tervezett öntözési csúcsidőszak még öntözőigényes években sem haladta meg a két-három hetes időtartamot. A csúcsigényt pedig ki kell tudni elégíteni. De igen drága az az üzem, amely idejének 70—90%-ában csak 25—50%-os kihasználással dolgozik. A mindenkor 100% kihasználtságot megakadályozza az időjárás. De hogy a kihasználtság az üzemidőszaknak legalább 60—70%-ában elérje a 60—70%-ot, ezt az öntözendő növények jobb megválasztásával lehetne csak elérni. A mai vízdíjkonstrukció, melyben a termelők jóval az előállítási ár alatti áron kapják a vizet, nem serkenti a mezőgazdasági üzemeket a jobb kihasználtság keresésére. A vízhozam tartóssággyakoriság vizsgálatokon túl a vízállások tartósság-gyakoriság vizsgálatának is jelentős szerepe nyílhatna, ha ezzel élnénk. Az állandó vízszinttartás az üzem nyugodt menetén kívül az üzem gazdaságosságának is jelentős segédeszköze. Rendszerint nem automatizáltak, az állandó vízszinttartást jól, rosszul a zsilipkezelők végzik. A rajzoló vízmércék alkalmazása kiváló lehetőséget ad arra, hogy a regisztrátum alapján a zsilipkezelő őrök munkája bírálható legyen. * * * A javasolt módszer használhatósága érdekében az 1964. évi üzemadatok alapján utólagos ellenőrzést hajtottam végre, amikor 23 napot értékeltem. A 23 napból 1 nap eltérése 20%, 1 napé 13%, a többi 21 nap 10% alatti eltérést adott a számítás és a tényleges felhasználás között a tiszalöki rendszerben. 1969-ben a Tiszántúli és a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság végzett összehasonlítást és tájékoztatásuk szerint az 1969. évi üzem értékelése mindkét helyen átlag 10% körüli eltérést adott. De a módszer elvének helyességét alátámasztja az is, hogy a francia mezőgazdasági vízügyi szolgálat felülről vezérelt nagy öntözőrendszereik üzemét időjárási tényezők alapján, elektronikus számítógépre kidolgozott modell szerint vezérlik. Módszerük olyan jó, hogy eléri az alulról vezérelt rendszerek víztakarékosságát, és ezért melevő, esésben épült, felsővezérlésű öntözőrendszereiket sem építik át alsóvezérlésűvé, hanem a korszerűsítés keretében a felsővezérlésű, automatizált, számítómodelles üzemet kívánják bevezetni. IRODALOM 1. Antal Emánuel: Jelentés az Országos Meteorológiai Intézet kezelésében levő evapotranspirációs mérőhelyek 1966. évi működéséről. 2. Aniaingand, I.: L'organisation des arrosages dans le périmetre du canal Carpentras (ICID 1958. évi és Ministére de l'Agriculture 1962. évi évkönyvek). 3. Bacsó Nándor: Magyarország éghajlata. 4. Bourrier, I.: Comptáge de l'eau dans candaux d'irrigation (ICID 1956-os évkönyv). 5. Darot, A.: Melioration fondamentac: Drainage, irrigation (Bulletin Technique d'information 1963. nov.—dec.) 6. Dávid László: A tiszalöki öntözőrendszer vízkészletgazdálkodása (VITUKI 1964. évi vízkészletgazdálkodási évkönyv). 7. Dendas, J. és Bentz, A.: Essals d'irrigation par aspersion. (Tribüné de Cebedeau 1969. 305. sz.) 8. Darvez—Bornoz: Les methods moderns et le developpement d'irrigation en Francé. (Kézirat található: Márton János útibeszámolóban VIZDOK).