Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 6. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés módszertani kérdései - 6.3. Stelczer Károly: A tudományos kutatás szerepe a védekezésben

A tudományos kutatás szerepe 233 .'{. A leghatékonyabb védekezési módok vizsgálata Az 1970. évi tiszai árvédekezés során több új védekezési módszer kipróbálására került sor. Ezek közül a legjelentősebb a szivárgás csökkentésére irányuló kísérlet volt. Az 1965. évi dunai árvíz során a szivárgás, átázás elleni védekezés új módját: a hullámtéri rézsűnek fóliával való lefedését vezették be. Sem akkor, sem most a tiszai védekezésnél nem volt egyértelműen bizonyítható a fóliával való szivárgás elleni védekezés hatékonysága. Talán az árvíz előtt, a száraz rézsűre igen gondosan lefektetett fóliaszigetelés biztathat eredménnyel. A VITUKI szakemberei — a védelemvezetés műszaki gárdájával összefogva — első ízben Poroszló környékén végeztek kísérleteket vízben diszpergált bentonittal. A bentonitot vízzel keverve kb. 5%-os töménységű diszperziót készítettek. A keverést csónaktestben szivattyúval végezték. A megkevert anyagot ugyancsak szivattyúval a víz felszínére szórták. A bentonit-diszperzió igen gyorsan leülepedett és a vízoldali töltésrézsűre, ill. az ahhoz csatlakozó előtérre jutva, vékony vízzáró réteget alkotott. Később a keverés pontonokon történt (10. ábra) és a bentonit diszperziót közvetlenül a rézsűre juttatták. A megkezdett kísérleteket a módszer tökéletesítése érdekében természetesen folytatni kell és vizsgálni kell a terítés egyenetlenségének, a bentonit talajba való behatolása mértékének, a különböző bentonitfajták alkalmazhatóságának a kérdését. Összefoglalóan megállapítható, hogy a kutatás még az árvédekezés nehéz napjaiban is nemcsak lépést tudott tartani a gyakorlat igényeivel, hanem több esetben még kezdeményező szerepet is vállalt. A béke idejében szakemberek széles körét vonja be az árvédelmi kutatómunkába és az erők koncentrálásával biztosítja a legeredményesebb munkát.