Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 6. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés módszertani kérdései - 6.2. Galli László-Szilvássy Zoltán-Zsuffa István: Szivárgás vizsgálatok az árvíz alatt

Szivárgás-vizsgálatok 21!) a szivárgások általában az irodalomban ismertetett, szabályos módon alakulnak ki. Módosulnak azonban amiatt, hogy a töltés belsejének mindenkor nagyobb és stabilabb tömörsége miatt a szivárgások vonala a vízoldalon rendszerint meredeken lejt, a töltéskorona és a mentett oldali rézsű alatt azonban ellapul (2. ábra). Még jobban megváltozik, a mentett oldalon felemelkedik, felülről nézve tehát homorúvá alakul a szivárgási és a telitődési vonal akkor, ha az altalaj vízvezető, és a mentett oldali rézsű alatt a fedőréteg áteresztő. Ekkor az alulról-felfelé, a vizet vezető rétegből felszivárgó víz hatására a mentett oldali rézsű nagy magasságig alulról telítődhet és az árvíz alatti jelenségek veszélyes átázási folyamatokra utalhatnak még akkor is, ha a töltés belsejében keresztirányú szivárgások esetleg ki sem alakultak. Másképpen alakul a szivárgások vonala azoknál az áteresztő anyagú töltéseknél, amelyeket a mentett oldalon erősítettek. Az árvízi feltárások tanúsága szerint ezeknél a töltéseknél az erősített töltésrész a régi töltésen átszivárgó vizet majdnem minden esetben visszaduzzasztotta, a padkával történt erősítéseknél a padka koronájáig, a teljes magasságban megerősített töltéseknél pedig majdnem az árvíz magasságáig (3. ábra). Oka ezeknek a jelenségeknek az, hogy az áteresztő kötött anyagú töltések tömörsége majdnem minden esetben kicsi, a töltés anyaga tehát könnyen összenyomható. így a töltéserősítés súlya még akkor is, ha az erősítés vízvezető kavicsos-homokból készült, a régi és az új töltésrész találkozási felületét összenyomja és vízrekesztővé teszi. Vegyes — áteresztő és vízzáró — anyagú töltéseknél általában az áteresztő anyagú töltésekhez hasonló szivárgások jelentkeznek. A különbség az, hogy a szivárgások a töltés áteresztőbb részein, a töltés „járataiban" indulnak meg, és azonos típusú szivárgási vagy telitődési vonalak csak a nyomások keresztirányú kiegyenlítődése után alakulnak ki (4. ábra). A vegyes anyagú töltésekben az átszivárgások hatása a mentett oldali rézsűlábnál, vagy a rézsű felületén mindig szabálytalanul, kisebb-nagyobb átnedvesedő foltokban jelentkezik. A foltok mögötti járatokban azonban áramvonal-sűrűsödés következhet be. Ezért a vegyes anyagú töltéseknél rézsü-hámlások, vagy — ha a járatok vize a mentett oldalon egy-egy gyökérnyomban, vagy féregjáratban összesűrűsödik — töltés-csurgások mindig előfordulhatnak. A feltárások tanúsága szerint jelentős szerepe lehet a töltések telítődésében, 5. ábra. Alulról történő felázás (a, b és c). l = a szivárgások nyomásvonala az altalajban, 2 = telítődés vonala a töltésben, 3 = átázott töltéstest Puc. 5. npo.uoKaHue cuu3y (a, 6, u e) Fig. 5. Saturation from below (a, b and c). 1 = gradient of seepage in the subsoit, 2 — line of saturation in the levee, 3 = saturated tevee body Abb. S. Durchtránkung von untén (a, b und c)