Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
3. füzet - 4. Árvíz elleni védekezés a Tiszán 1970-ben az országhatáron túl - 4.1. Tyahún Károly: Az 1970. évi árvíz Jugoszláviában
4.1 ÁRVÍZVÉDELEM A TISZÁN JUGOSZLÁVIÁBAN Tyahim Károly 1 A Vajdasági Anionom Tartomány területére a Tisza folyó 160 km hosszú alsó folyása esik. Ennek a Tisza-szakasznak medre igen kanyargós, helyenként éles kanyarulatokkal, gázlókkal és szakadópartokkal. Ezen a területen már csak néhány kisebb vízfolyás ömlik belé, ezek a Csík, a Körös, a hajózható Rega és a Duna—Tisza—Duna vízrendszer csatornái. így e Tisza-szakasz nagyvizei a Vajdaság területén kívül alakulnak ki, a torkolathoz közel eső szakaszon azonban jelentős mértékben a Duna vízállásaitól függnek. I. Az. árvízvédelmi vonalak Az árvízvédelmi vonalak egyrészt az I. rendű védelmi vonalak töltései, másrészt a magaspartok, valamint a másodrendű védvonalat képező lokalizációs töltések. A töltések teljes hossza 260 km, a jobb parton 124, a bal parton 135, a magaspart pedig a jobb parton 29 és a bal parton 16 km. Az árvédelmi vonalak 263 000 hektár területet védenek, a jobb parton 71 000, a bal parlon 192 000 hektárt, miközben számos városnak és falunak nyújtanak védelmet mind a bal parton, mind a jobb parton. Folytonosságában magaspartok szakítják meg, és így öblözetek alakulnak ki, melyek árvédelmi szempontból önálló egységet alkotnak. A vajdasági szakaszon az első árvédelmi vonalak a múlt század közepén épüllek, közvetlen az első vízitársulatok megalakulása után. A töltéseket a helyszínen talált és hullámtéri anyagárkokból kitermelt földből építettek. A szabályozás után azonban a nagyvizek folytonosan növekedtek. Ezzel párhuzamosan magasítani és erősíteni kellett a töltéseket. Gátszakadások így csak a múlt században fordultak elő, amikor a töltések még sem elegendő magassággal, sem megfelelő keresztmetszettel nem rendelkeztek. A korábbi nagyvizek elleni védekezés során töltésátázások és töltésalatti szivárgások keletkeztek, melyek csökkentése végett — a helyreállítási munkákon kívül — minden nagyvíz után töltéserősítéseket is kellett végezni. A töltéseket tehát fokozatosan, a mai viszonyoktól eltérő feltételek mellett, szerényebb eszközökkel építették, és így a védőképességük ma már nincs arányban annak a vagyonnak az értékével, amelyet ma védeniök kell. 1 Tyahún Károly (Karlo Cahun) mérnök, a jugoszláviai Vajdaság Autonom Tartomány Mezőgazdasági Titkársága (Minisztériuma) Vízgazdálkodási Főosztályának vezetője (Novisad—Újvidék)
