Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 3. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés - 3.7. Forgó László: Védekezés a Tisza alsó szakaszán

•158 Az árvíz elleni védekezés A töltés átnedvesedése. A csapadékos időjárás miatt nehezen lehetett felismerni, mégis meg lehetett figyelni különösen a lekaszált rézsűn repülőgépről nézve, vagy a gyalogló őrök botjának könnyű behatolásával észlelve. A töltéskorona felületi elázása. Ezt a helyi csapadék okozta, és mint védekezést bénító jelenséget meg kellett szüntetni. Munkacsapatok csapolták le a vizet, s ha lehetett, domborították a koronát. Ahol lehetett, megfelelő homokréteget terítettünk el gépi földmunkával és szállítással a koronán. A talpszivárgás. Ez alig választható el a töltéslábnál jelentkező többi feltörő, vagy megjelenő vonalszerűén felfakadó víztől. Mégis a leginkább figyelemre méltó jelenség volt, mert a nyomástól, talajtól, altalajtól függő módon sokféle formában is jelentkezett s átalakult csurgássá, folyássá, buzgárrá. Mivel mindig az ún. talpnyomás hatására jelentkezett, ezért ellene a védekezést mindig úgy kellett megválasztani, hogy az átfolyó, feltörő vizet a töltéslábtól, vagy a töltéslábból a rézsű haránt bevágásával képzett árkocskákon el tudjuk vezetni. A beavatkozást nem igénylő biztonságos 1:4,5—1:5 hajlású rézsű a töltésláb felett a rézsű alsó harmadáig is e talpnyomás és a kapilláritás hatására elvizesedett, nem egyszer megpuhult. Ezért is kellett belőle kicsurgatni, s mellőle elvezetni a vizet. 7. ábra. A csongrádi elfogott buzgár Puc. 7. 3amopM03iceHHbiü cpuifioH y a. tompád Fig. 7. Boil at Csongrád under conlrol Abb. 7. Unterdrückte Sandquelie bei Csongrád