Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 3. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés - 3.6. Polgár István: Marosmenti védekezés

A Maros mentén 14.'} e) Lokalizációs előkészületek A Maros jobb partján kialakult rendkívüli árvízvédelmi helyzet, ill. egy esetlegesen bekövetkező Maros-torkolat közeli Maros-jobbparti, vagy Tisza-balparti töltésszakadásból eredő árvízi elöntés lokalizálása szükségessé tette, különösen Makó város védelme érdekében, lokalizációs töltés építését. A lokalizációs töltés a Maros-jobbparti védtöltés 14,100 km-es szelvényéből, a makói szivattyútelep térségéből indult ki és a makó—hódmezővásárhelyi vasútvonaltól keletre kötött be a 83,50 m A.f.-i magasságú magaspartba. így a Maros-jobbparti töltés 14,100 km-es szelvényétől: a makói körtöltés — Makó és Hódmezővásárhely közötti vasútvonal — Hódmezővásárhely város körtöltése — az Algyő és Hódmezővásárhely közötti vasútvonal nyomvonalán összefüggő, folytonos lokalizációs vonal alakult ki. Ezzel egyidőbeu vizsgáltuk egy Maros-balparti töltésszakadás esetére a meglevő, vagy kialakítható lokalizációs lehetőségeket. Újszeged védelme érdekében a marosi kamaratöltés nyújtott volna lokalizációs lehetőséget egy esetleges Marosbalparti szakadás esetében. A kamaratöltés koronamagassága a Maros balparti töltés és szőregi út között 84,00 m A.f., innen a Tisza-balparti védtöltésbe való bekötésig 83,00 m. Egy esetleges szakadás esetén ez a lokalizációs töltés biztosította volna Üjszeged védelmét, mivel a terepadottságok miatt a víz déli irányba vonult volna. Román területen bekövetkező Maros-balparli töltésszakadás esetén a védekezés a makói híd — Szeged és Makó közötti vasútvonal — Kiszombor— Béba község felé vezető út mentén történt volna. A víz levonulása e nyomvonaltól keletre a Porgányéri-főcsatorna völgyén volt biztosítva. f) Védekezés a Maros balparton Említést kell tenni arról a védekezésről, amely a Maros-balparton a makói hídtól Kiszombor községig a 43. sz. főközlekedési út fakadóvizektől való védelme érdekében folyt. Az itt húzódó Maros-balparti védszakaszon a fakadóvizek megjelenése olyan intenzív volt, hogy a 43. sz. főközlekedési utat 1000 m hosszúságú nyúlgáttal kellett megvédeni és a főközlekedési útra jutó vizeket szivattyúval kellett átemelni a Maros-balparti töltés és nyúlgát által határolt területre (lásd 7. ábra). A Maros-torkolati szakaszán bekövetkezett tetőzés időpontjában igen veszélyes mentett oldali töltésláb elázás keletkezett a Maros-jobbpart 0,000—6,000 km szelvényei között. Megszüntetésére vízoldali pátrialemezes szádfalat és fóliaborítást, valamint a mentett oldalon homokzsákbordás terhelést alkalmaztunk. A töltésláb-átázás különösen veszélyes volt a 3,000 és az 5,000 km-es töltésszelvényekben. A mentett oldali megtámasztás erősítése jóformán június 30-ig állandóan folyamatban volt, különös tekintettel a tiszai árhullámok visszaduzzasztó hatására. Május 25-én a román vízügyi szervektől beszerzett információ alapján tudomásunkra jutott, hogy a Maros vízgyűjtőjében román területen újabb két árhullám levonulása kezdődött meg a Hunyad megyei esőzések nyomán megáradt Sztrigy, Szászvárosi-patak, Sebes-patak árhullámai, valamint a Kükilllő árhulláma következtében. Az árhullámok azonban Soborsinnál elérték egymást és a soborsini vízmércén május 28-án 458 cm-rel csak egy tetőzést alakítottak ki (lásd 1. ábra). A Maros második árhulláma a Tisza alsó szakasza tetőzési értékeinek alakulása szempont-