Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 3. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés - 3.5. Papp Ferenc: Védekezés a Berettyón és a Sebes-Körösön

A Berettyón és a Sebes Körösön 133 c) Töltésátvágás és vésztározás mint védekezési mód A Berettyó és Sebes-Körös torkolati szakaszán, mint végső és egyetlen lehetőséghez, töltésátvágáshoz folyamodott a védelemvezetés. Meggyőződésünk hogy itt csak gyors vízkibocsátással elért vízszint apadás hárította el a töltésszakadást. Az utóbbi évtizedek gyakorlatában ritkán alkalmazott, nagy kockázattal járó védekezési mód ez. Az elért hatás összességében azonban igazolta a töltésátvágás helyességét. Ezért úgy vélem, hogy ismertetni kell a Kutas menti vésztározás műszaki, hidrológiai és gazdasági tapasztalatait. De ugyanakkor megkísérlem bemutatni azt is, hogy a tapasztalatok felhasználásával újabb esetben hogyan lehetne még hatékonyabban megoldani a vésztározást. 2. A Berettyó-vésztározó megnyitása A Berettyó és Kutas-csatorna deltájában levő 30 km

2-es területet vésztározóul tulajdonképpen az 1966 februárjában töltést meghágó és a gátat átszakító jeges árvíz jelölte ki. Ezen a területen csak egyetlen komolyabb termelőszövetkezeti tanyaközpont van (lásd 1. ábra). Az 1966. évi jeges árvíz levonulása után árvízi vésztározónak jelöltük ki és viszonylag kis költséggel a töltéseit kiépítettük. Kórosszigetnél keresztgát beépítéssel, melynek koronaszintje 89,00 m.A.f., megosztottuk. Célunk az volt, hogy adott esetben ide engedjük a Berettyó jeges vizét, mert jeges árvíz ellen töltésmagasítással nem lehet megbízhatóan védekezni. Ezért a Berettyó bal parti 12 900—13 100 szelvényében surrantót alakítottunk ki 90,10 m.A.f.-i szinten. A tározó töltése 89,50 m.A.f. Tervezett tározási szint 89,00 m.A.f. A tározó térfogata 43 millió m

3. a) Hidrológiai jelenségek és megelőző műszaki intézkedések 1970. június 13-án a torkolati szakaszon mind a Berettyó, mind a Sebes-Körös vízszintje meghaladta az eddigi LNV-t. (Szeghalomnál az eddigi LNV 566 cm volt.) 14-én reggelre a Vízjelző Szolgálat Szeghalomnál 680 — 700 cm-es tetőző vízállást jelzett, mely vízállás a Berettyó-jobbparton töltésmeghágást eredményezhetett volna. Ezért 13-án az esti órákban dózeres nyitással megkezdtük a Beretlyóbalpart 12 900—13 100 szelvényben levő surrantónál a Kutas menti vésztározóba a víz kibocsátását. 14-én 2 órára mintegy 25 fm hosszban 15—25 m

3/s vízmennyiség folyt a tározóba. Ebben az időben a surrantó szelvényében a vízállás 90,60 m.A.f. volt, amely 110 cm-rel magasabb mint a tározó töltéskoronájának a szintje. (A töltés teljes átvágására ezen a helyen nem lehetett gondolni). A Berettyó-jobbparton a torkolat és közúti híd között a nyúlgát építését maximális munkaerő és anyag bevetésével folytattuk és az éjszaka folyamán 4,8 km hosszúságban elkészült a nyúlgát. A Sebes-Körös és Berettyó deltáját kiürítettük, Csökmő, Ujiráz vonaláig, beleértve a két községet is. Végszükség esetén (még aznap éjjel) számítani kellett a Sebes-Körös-jobbparli töltés átvágására. Közben a tetőzés Szeghalomnál 14-én 2 órakor 678 cm-es vízállással bekövetkezett. A töltésmeghágás veszélye ezzel elhárult. Meggyőződésünk, ha a jelzett vízállás-maximum bekövetkezik és a nyúlgátat