Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
3. füzet - 2. A tiszavölgyi árvíz elleni védelem irányítása és vezetése - 2.1. Bényei Zoltán-Máthé Zoltán: Az Árvízvédelmi Kormánybiztosi Hivatal munkája
<64 Az árvíz elleni védelem irányítása és vezetése feladatok ellátása, a védekezés központi irányításával és az országos hatósági jogkör gyakorlásával kapcsolatos igazgatási munka. A Titkárság szervezete az irányítást végző vezetőkből és a különböző tevékenységű területeken jelentkező feladatok ellátásáért felelős szakcsoportokból állott. A titkársági törzs vezetőinek legfontosabb feladata abban állott, hogy a Titkárságnak mind a szervező, mind az önálló igazgatási munkáját a Műszaki Törzs tevékenységével összehangolják, és gondoskodjanak, hogy az irányítás műszaki feladatait végző törzsnek munkafeltételei biztosítottak legyenek. A titkársági szakcsoportok a következők voltak: — az egész Titkárság szervezési tevékenységét és folyamatos működését irányító és főbb ügyeit intéző titkársági csoport, — a sajtó, rádió és televízió tájékoztatását végző tájékoztató csoport, — a kisegítő funkciókat végző ügyviteli csoport, — az ellátásról gondoskodó gazdasági csoport és a szállítást végző gépkocsi csoport, valamint — a kitelepítés és visszatelepítés időszakában a nyilvános tájékoztató szolgálatot ellátó távbeszélő információs ügyelet. a) A Titkárság szervező munkája A Titkárság szervező munkája körében két fő feladatot kellett ellátnia; egyrészt a Hivatal munkájának folyamatos biztosításához szükséges feltételek megteremtését, másrészt a Hivatal ügyvitelének szervezését, illetőleg nagyrészben az az ellátását is. A működési feltételek közül elsősorban a személyi feltételeket kellett egyrészt a Hivatal működésének megkezdésekor azonnal, másrészt a védekezés ideje alatt mindvégig folyamatosan, fennakadás nélkül biztosítani. Bár az árvíz teljesen váratlanul érkezett, és ez minden előkészületet kizárt, sikerült a Hivatal szervezetét késedelem nélkül érdemi munkába lendíteni. Nem kevésbé fontos feladat volt a védekezés időszaka alatt a már említett nagy szolgálati létszám folyamatos biztosítása és a személyek beosztása. Ezt a különben nem egyszerű feladatot megkönnyítette az, hogy az idő alatt valamennyi szóba jövő dolgozó a személyi igényeit, érdekeit teljes mértékben alárendelte a védekezés szükségleteinek, s inkább az arányos teher-elosztás volt a probléma, semmint a kellő létszám előteremtése. A szolgálat ellátásával kapcsolatban mindenekelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy a feladatok ellátására a túl sok ember éppen olyan káros, mint a túl kevés: előbbi esetben az erőket feleslegesen vesszük igénybe és a szolgálattevők csak akadályozzák egymást, az utóbbi esetben túlterheltség áll elő, mellette egyes feladatok ellátatlanok maradnak. A folyamatos 24 órás szolgálat, illetőleg a naponkénti váltás alapvetően írta elő, hogy minden egyes szolgálati munkakörre 2 személyt kellelt beállítani. Ez éppen úgy vonatkozott a vezetőkre és helyetteseikre, mint az egyes szolgálattevőkre. Az azonos munkakört ellátó két személynek természetesen bizonyos értelemben „együtt" kellett dolgoznia, közös felelősséget viseltek, főként pedig váltás idején gondoskodniok kellett egymás informálásáról a szolgálatuk ideje alatt történtekről, hogy a belépő szolgálattevő a szolgálatot fennakadás nélkül vihesse tovább. Ezért a vezetőnek és helyettesének váltási időpontját egymástól eltérően kellett megállapítani, s így a szolgálatba lépő új vezető, illetőleg annak helyettese egy ideig a
