Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 1. Árvizek és az 1970. évi árvíz a Tisza völgyében - 1.2. Lászlóffy Woldemár-Szilágyi József: Az 1970. évi tiszavölgyi árviz hidrológiai jellemzése

Az árvíz hidrológiai jellemzése 51 A fontosabb mérési szelvényekben mért, ill. a számított tetőző hozamokat a V. táblázatban foglaltuk össze, összehasonlításul megadjuk a vízhozam-nyilvántartásokban eddig feltüntetett 100, ill. 50 év gyakoriságú árvízhozamokat is [8], amelyeket az 1970. évi adatok számos szelvényben túlszárnyaltak. Eredményeink alapján meghatároztuk az 1970. évi tiszai árvíz vízhozam idősorait a Tiszaújlak (Vilok) és Szeged közötti folyószakasz főbb szelvényeire (14. ábra). Az ábra alapján megállapítható, hogy az egyes meredek árhullámok a mederbeli tározódás következtében fokozatosan ellapulnak, majd az alsóbb szakaszon összeolvadnak. Meglepő mértékű ellapulás mutatkozik a vásárosnaményi szelvényben, ahol a tiszaújlaki és csengeri tetőző vízhozamoknak csak 45%-a jelentkezik. A nagymértékű csökkenés a két találkozó árhullám rövid tartamával, a Szamos menti gátszakadásokkal, a több mint 60 km hosszú, 2—3 km széles tiszai hullámtér, továbbá a Szamos-torkolat mintegy 16 — 18 km

2 kiterjedésű öblözetének tároló hatásával magyarázható. Szembetűnőek a Tisza 100 éves árvízhozamaként nyilvántartott vízhozamainál lényegesen kisebb értékek a Tokaj alatti szakaszon. A Felső-Tiszáról és a Szamosról elindult árhullámok valójában nem folytak volna le ilyen magas vízállással, ha nem találnak maguk előtt telt medret, és ha nem találkoznak össze a Maros, a Duna és a Körösök árhullámaival. Az 1970. évi árvíz után azt a gyakran hangoztatott kijelentést, hogy „két főfolyónk áradása sohasem esik időben egybe" oda kell módosítanunk, hogy ez csupán ritka jelenség, de kizárva nincs. A vízhozam idősorok alapján lehetőség nyílt arra is, hogy meghatározzuk az árvíz ideje alatt lefolyt teljes vízmennyiségeket. Példaképpen megemlítjük, hogy a szegedi szelvényben május 10-e és július 20-a közt 16,8 km

3 víz folyt le. (A sokévi átlag 65%-a — 10 hét leforgása alatt.) d) A lefolyási hányad A hidrológusban felvetődik az a kérdés is, hogy a lehullott csapadéknak mekkora hányada folyt le, ill. mennyi párolgott el és szivárgott be a talajba. A felszíni lefolyás és a vizek összegyülekezése annyira bonyolult jelenség, hogy valamennyire is valószínű eredményt csak hosszabb idő átlagára vonatkozó számítás adhat. E célból természetesen külön kell választanunk az árvizet kiváltó csapadékból közvetlenül lefolyó vízhozamot, a medrekben és a felszín alatt tárolt készletből származótól. Minél kisebb vízgyűjtő területről van szó, vagyis minél nagyobb mértékben érezteti hatását a makro-, sőt mikro-domborzatának és a vízgyűjtő földtani felépítésének változatossága, annál nehezebb ez a szétválasztás. Az árvíz idején különféle szelvényekre megkísérelt számítások egymásnak ellentmondó eredményei helyett ezért csak Vágás Istvánnak a szegedi szelvényre vonatkozó, vizsgálati eredményeit idézzük (15. ábra), amelyek dr. Andó Mihálynak a III. táblázatban közölt csapadék-adataira támaszkodnak [9], A 138 000 km

2 kiterjedésű vízgyűjtő már elég nagy ahhoz, hogy a helyi hatások elmosódjanak és a vízhozam idősorban elég nagy valószínűséggel elhatárolható a május—júniusi nagy esőzésekből származó lefolyás, amely az ábra tanúsága szerint 6,9 km

3. Ezt az értéket a 15,5 km

3-re tehető csapadékmennyiséggel egybevetve, lefolyási hányadként 44%-ot, lefolyási veszteségül pedig 62,8 mm-t kapunk. •í*