Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
3. füzet - 1. Árvizek és az 1970. évi árvíz a Tisza völgyében - 1.2. Lászlóffy Woldemár-Szilágyi József: Az 1970. évi tiszavölgyi árviz hidrológiai jellemzése
Az árvíz hidrológiai jellemzése 43 d) Megváltoztak-e a tiszai árvizek levonulási körülményei? A minden tekintetben rendkívüli árvíz okait vizsgálva szükségképpen gondolnunk kell emberi beavatkozás hatására is. Tudjuk, hogy az árvédelmi töltések megépítése következtében megemelkedett az árvizek szintje, és a védtöltések ellenálló-képességének megnövelése, vagyis a gátszakadások elmaradása folytán az emelkedés tovább tartott. Az 1932. évi árvíz után begátolták a Tisza borsodi nyílt árterét és a 40-es években Tiszaújlak fölött ármentesítettek egy nagy öblözetet. Azóta azonban a Tisza árvízi medrében nem történt változás, a mellékfolyók völgyében végzett munkálatoknak pedig legfeljebb helyi hatása lehet. Semmi esetre sem befolyásolhatták a vízjárást a szegedi szelvényben, ahol 138 000 km 2nyi terület vizei találkoznak össze. A lefolyási viszonyok fokozatos megváltozását (pl. a hullámterek lassú feliszapolódásának hatását) is ki kell zárnunk. Különösen a 9. ábra tartóssági görbéi szólnak ellenük. Az 1876 óta nyilvántartott legmagasabb vízállások idősoraiból (10. ábra) sem lehet az árvizek alakulásának valamilyen egyértelmű változását kiolvasni. (Hegedűs Lajos a Tisza szolnoki szelvényére vonatkozóan a nagyvizek lassú emelkedését mutatta ki, de erről maga is így vélekedik: „Nagy valószínűséggel állítható, hogy a változás okát ... nem mederemelkedésben kell keresni ... Az ok minden bizonnyal részben a meteorológiai tényezők ... részben a lefolyási viszonyok, illetve azokat befolyásoló tényezők között keresendő" [4].) Egyes mellékfolyók - pl. a Túr és a Kraszna — adatsora megcáfolni látszik fenti állításunkat, de e sorok rövidségük miatt nem jogosítanak fel határozott állásfoglalásra. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a folyók vízjárásában is meg kell mutatkoznia az időjárás száraz és nedves ciklusainak. Ennek ellenére vannak szelvények, ahol nem zárhatjuk ki teljesen az árvízlefolyási viszonyok kedvezőtlen helyi megváltozását. De bizonyos, hogy az 1970. évi rendkívüli árvizek jő oka az időjárás szeszélyes alakulása volt. Erre a következtetésre jutottak a román hidrológusok is. Jellemző e tekintetben A. Doneaud megállapítása: ,, ez a komplex jelenség (ti. a rendkívüli árvizeket előidéző időjárási helyzet) természetes és nem „rendellenes", csupán ritkán fordul elő." [5]. A vízhozamok alakulása A vízállások és vízhozamok közötti kapcsolat az árhullámok levonulásától függően erősen változik. A vízhozamok alakulását ezért a következőkben az árvíz időszakában végzett nagyszámú vízhozammérés eredménye alapján vizsgáljuk. a) Az árvíz alkalmával végzett vízhozammérések Május elején a VITUKI Felszíni vizek főosztálya mérőrészlegeinek számát a kialakult katasztrofális helyzetben azonnal emelte és a mérési lehetőségek kiaknázásában arra törekedett, hogy egyrészt nyomon kövesse az árhullám levonulását, másrészt naponkénti mérésekkel rögzítse a mindenkori vízhozamokat. A mérések megindításakor már látható volt, hogy a Tisza Vásárosnaménytól a Sajó-torkolatig terjedő szakaszán nem alakulnak ki a korábbi maximumokat meghaladó vízállások. A folyamatos mérések helyéül ezért a szolnoki, a mindszenti
