Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
3. füzet - 1. Árvizek és az 1970. évi árvíz a Tisza völgyében - 1.1. Károlyi Zsigmond: A tiszavölgyi árvizek története
A tiszavölgyi árvizek története 25 A betört víz először a legközelebbi Rókust, majd a Felsővárost, Palánkot és a Belváros alacsonyabb részeit, végül az Alsóvárost borította el. (Még a magaslaton épült ősi alsóvárosi templomot is embermagasságot meghaladó víz öntötte el.) (2. ábra) Reggelre a Vár és közvetlen környéke kivételével az egész város víz alá került. Szeged 63-50 háza közül kereken 6000 dőlt romba, s 60 000 ember — a környező falvak és tanyák népességével együtt csaknem 100 000 fő! — vált hajléktalanná. A Tiszavölgy lakosságának csak több éves küzdelem árán sikerült kivívnia a kormány vízügyi politikájának tényleges felülvizsgálatát és megváltoztatását: a Tisza-szabályozás korszerű továbbfejlesztését. A törvényhozás több évi munkával pótolta a korábbi mulasztásokat, s biztosította a károk helyreállítása után az ármentesítő társulatok működésének szervezeti, jogi és anyagi feltételeit (1880—1885). A vízügyi szolgálat újjászervezése terén elért első eredmények közül az állami kotrópark megszervezését (1884), valamint a Vízrajzi Osztály felállítását (1886) kell megemlítenünk, mely egyrészt a munkálatok műszaki korszerűsítését, másrészt tudományos megalapozását biztosította. A tiszavölgyi árvizek Uí7!) után Az 1880-as évek megújuló árvizei hosszú ideig napirenden tartották a Tiszaszabályozás kérdését. Az 1881. évi, majd az 1888. évi árvíz ismét minden korábbi maximumot meghaladott, s az utóbbi az árvízi elöntések méretei tekintetében is a legnagyobb árvíz volt a szabályozások megkezdése óta. A Felső-Tisza (főleg jobb oldali) mellékfolyóinak árhullámai a Vásárosnamény—Tiszafüred közti szakaszon egymásra halmozódtak s nemcsak az elégtelennek bizonyult töltéseket hágták át, hanem a korábban biztonságosnak tekintett magaspartokon is — 30—50 cm magasságban — átömölve „hátulról" ill. felülről árasztották el a Körösök völgyét, amelynek ármentesítését alig hogy befejezték. Az 1888. évi árvíz tanulságai az addig csupán ajánlott töltésméretek helyeit, kötelezően előírt, új szabványméretek megállapítását tették szükségessé: az új maximumoknak megfelelő szelvénnyel és biztonsági magassággal. Valójában akkor vette kezdetét a Tisza-szabályozás és ármentesítés korszerű továbbfejlesztése illetve a középvízi szabályozás végrehajtása: az új Tisza-meder kialakítása. A hatalmas munkát a Kvassay Jenő vezetésével újjászervezett vízügyi szolgálat az 1891-ben, majd 1907-ben előterjesztett első „vízügyi beruházási programok" — mai terminológiával: távlati tervek — keretében hajtotta végre. A társulatok jelentős áldozatokat vállaltak az árvédelmi rendszer fejlesztése terén is, ami önmagában is mutatja az ármentesítés gazdasági eredményeit, a társulatok anyagi helyzetének javulását. A Tisza-szabályozás történetének ez a — Kvassay nevéhez fűződő — mintegy negyedszázados szakasza nagyobb áldozatokat hozott a Tisza-szabályozás — folyószabályozás és ármentesítés — fejlesztése érdekében, mint a korábbi csaknem ötévtizedes időszak. A két korszak állami folyószabályozási és társulati ármentesítési munkálatait az alábbi ráfordítások jellemzik:
