Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - Dégen Imre: Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz és tapasztalatai

14 Dégen Imre az egész Hármas-Körös, Tisza, Maros közötti terület elárasztását előidéző töltésszakadást okozhatott volna. Az árvíz után a VITUKI-ban megindult kutató munka egyik eredményeképpen közreadott irányelvek az árvédelmi létesítmények védőképességének fokozására értékes eligazítást adnak az árvédelmi művek korszerű állapotfelvételére, a megerősítés, az átépítés, a védekezés módjának kiválasztására és helyes alkalmazására. A fejlesztés ütemének meggyorsítása, korszerűsége és gazdaságossága érdekében az építési technológiát is fejlesztenünk kell. Ezek között, a szárazon végzett gépi földmunkák mellett a hidromechanizációs technológiák, a résfal építési és altalaj tömörítő eljárások, vízzáró burkolatok alkalmazásának nagy lehetőségei vannak. Egyébként a hidromechanizációs technológiát az árvíz folyamán, mint védekezési eljárást is sikeresen lehet alkalmazni a töltés erősítésére és a víz felöli rézsű szigetelésére. A jugoszláv vízügyi szervek ezt a védekezési eljárást kiterjedten és jó eredménnyel hasznosítják. Az árvízmentesítésben a hazánkban kialakult folyómenti töltésrendszerek erősítése, továbbfejlesztése a fő feladat. A tiszamenti árvíz egyik legfőbb tanulságaként kell azonban értékelnünk azt a már korábbi, de most még nyilvánvalóbbá vált felismerést, hogy az árvízmentesítés távlati fejlesztési programjában széleskörűen alkalmazzuk az új műszaki megoldásokat és területi ármentesítési rendszereket hozzunk létre a vonalmenti ármentesítés kiegészítésére. Ezekben fokozatosan testet ölt az egész vízgyűjtőre kiterjedő lefolyás-szabályozás: az árvízvédelmi töltések, a folyószabályozás művei, árapasztó csatornák, hegyvidéki tározók, síkvidéki vésztározók, lokalizációs töltések, körtöltések, fakadóvíz elleni létesítmények összefüggő védelmi rendszert alkotnak. A jövő árvízvédelmét ilyen perspektívában kell szemlélnünk. Amilyen mértékben a vízgazdálkodás az egyedi beavatkozásoktól a lefolyás regionális méretű módosítására, majd teljes szabályozására irányul, olyan mértékben válik az árvízvédelem szemlélete és gyakorlata az egész vízgyűjtőre kiterjedő lefolyás szabályozás rendszerének alkotó részévé és kapcsolódik össze a vízkészletek komplex hasznosításával. Ez felöleli és egységbe foglalja a tározórendszereket, több célú regionális vízellátó, vízelvezető, valamint árvízmentesítési rendszereket. c) Az árvízvédelmi szervezet A vízügyi szolgálat korszerű árvízvédelmi szervezete — a magyar árvízvédekezés nagy hagyományainak hasznos tapasztalatait továbbfejlesztve — az utóbbi 10—15 évben alakult ki. Első nagy próbatétele az 1965. évi dunai árvízvédekezés volt. A korszerű árvízvédelem új stratégiája, amelyet az utóbbi években fejlesztettünk ki, nem korlátozódik csupán a gátak műszaki védelmére, hanem sokoldalú hadművelet. Ez kiterjed a védekezés különböző műszaki eljárásainak alkalmazására, a veszély fokozódásával növekvő mértékű nagy erők bevetésére, rugalmas átcsoportosítására, tartalékok képzésére, a feltörő veszély elleni gyors beavatkozásra, a résztvevő tömegek mozgósítására, a veszélyeztetett lakosság áttelepítéséről, mentéséről, ellátásáról való gondoskodásra, az utánpótlás folyamatos megszervezésére, egyszóval minden olyan tevékenységre, amely összefügg az árvízveszély elhárításával.