Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - Dégen Imre: Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz és tapasztalatai

10 Dégen Imre a) Hidrológiai alapok A kötet tanulmányaiból kitűnik, hogy az árvízvédelem fejlesztésének elsődleges jeltétele — a kétségtelenül jelentős eredményeket felmutató, de a gyakorlat igényeihez, a korszerű követelményekhez képest elmaradott — árvízi hidrológiánk, az árvízmentesítés hidrológiai alapjainak tökéletesítése. Elemeznünk kell az árvizeket kiváltó kritikus meteorológiai helyzeteket, a felszíni összegyülekezés körülményeit, a felszíni lefolyást, az árhullámok tartósságát, ismétlődését, egymásutániságának, követési távolságának, egymásrafutásának jelenségeit. Az árvizeket előidéző időjárási helyzetek és hidrometeorológiai tényezők megismerése és rendszerezése alapján eljuthatunk az egyes árvíztípusok időjárásics csapadékrendszereinek komplex modelljéhez, olyan analízisek kidolgozásához, amelyek lehetővé teszik az időjárási helyzetből a potenciális árvízveszély becslését. Az árvízi hidrológia fejlesztésének ki kell terjednie a felszíni összegyülekezés összes körülményeinek vizsgálatára, az észlelések, a valószínűségszámításhoz használt alapadatok megbízhatóságának, homogenitásának fokozására, a valószínűségszámítással kapott eredmények realitásának vizsgálatára. Be kell vonnunk a vizsgálat körébe az árvíz alakulására kihatással levő összes időben és térben változó jelenségeket, mint amilyenek a medrek állapota, a talaj vízzárósága, a víztartalma, a mezőgazdasági művelés alakulása, a növényborítás, az erdőborítás, egyéb mesterséges hatások alakulása, mint a szabad árterületek bevédése, mocsaras belvízjárta területek lecsapolása, a tározók létesítése és üzeme. A Tisza-völgy árvizeit elsősorban a szomszédos országok hegyvidékein lehullott csapadék okozza. A vízgyűjtőterületnek ebben a térségében bekövetkezett hidrometeorológiai jelenségek határozták meg az 1970. évi tiszavölgyi árvíz keletkezését és lefolyását is. A tiszavölgyi árvíz megmutatta, hogy az észlelő hálózat elégtelen sűrűsége, az adatok továbbításának lassúsága és az előrejelzési módszerek hiányosságai, a kellő ismeretek hiánya a határon túli vízgyűjtő terület lefolyási viszonyairól, egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy az előrejelzés — bár értékes segítséget nyújtott a védekezésben — nem volt megfelelő pontosságú és időelőnyű. Az árvízvédekezés eredményességének alapfeltétele a csapadék és a lefolyási jelenségek észlelésének, előrejelzésének megbízhatósága, egyöntetűsége, gyorsasága és az egész vízgyűjtőre kiterjedő rendszere. Mi azon a nézeten vagyunk, hogy olyan megoldásra kell törekednünk, amely az árvizet meghatározó természeti feltételeket elsődleges szempontként veszi figyelembe, a hidrológiai észlelésben és előrejelzésben a legmegbízhatóbb adatokat szolgáltatja és a legnagyobb időelőnyt biztosítja. Ezt a követelményt pedig csak az egész vízgyűjtőre kiterjedő, egységes elvek szerint felépített, legkorszerűbb eszközökkel felszerelt hidrometeorológiai hálózat elégítheti ki. Mielőbb elérendő célnak tekintjük a hidrológiai észlelésben az adattovábbításban, a feldolgozásban, az értékelésben, az előrejelzésben az egyöntetű módszerek, a korszerű automatizálás, távközlés és a gépi számítástechnika alkalmazását, végső soron a tiszavölgyi hidrometeorológiai rendszer és árvízi előrejelzés nemzetközi méretű megszervezését az érdekelt országok között. Az elveiben, módszereiben, eszközeiben, operatív tevékenységében összehangolt, minél szélesebbkörűen egységesített hidrometeorológiai együttműködés a közös vízgyűjtőterületen levő országok között hozhatja meg a kívánt eredményt. Természetesen ez az