Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - Dégen Imre: Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz és tapasztalatai

AZ 1970. ÉVI TISZAVÖLGYI ÁRVÍZ ÉS TAPASZTALATAI Dégen Imre az Országos Vízügyi Hivatal elnöke Magyarországon az éghajlati és topográfiai adottságok miatt gyakoriak az árvizek és ezek az ország jelentős területeit, nemzeti vagyonunk számottevő részét veszélyeztetik. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz hevességével, a tetőző árvízszintek magasságával, víztömegével, a veszélyeztetett terület nagyságával és értékével kiemelkedik a magyarországi árvizek történetéből. Világviszonylatban is az olyan rendkívüli árvizekhez hasonlítható, mint a 30-as évek árvizei a Mississippin, az indiai és pakisztáni árvizek, vagy a firenzei árvíz. A hazai árvízvédekezés történetében még soha sem kellett olyan súlyos árvíz ellen küzdenünk és olyan nagy emberi, anyagi, gépi erőket, szervezettséget mozgósítanunk, mint az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elhárítására. A nagyműltú magyar árvízvédekezés történetében, de talán világviszonylatban is, ilyen területi összpontosításban, ilyen méretű erőket még nem alkalmaztak az árvízveszély leküzdésére. 1. Az árvíz és a védekezés A tiszavölgyi árvíz elleni küzdelem valójában nem május 14-én kezdődött, amikor a rendkívül heves, nagy intenzitású felhőszakadásszerű záporok hatására a legmagasabb, az év eleje óta immár negyedik árhullám tört rá a tiszamenti tájakra. Már jóval ezt megelőzően a hóolvadásből származó áprilisi árhullám is, Szegednél 843 cm-el, olyan magas vízállással tetőzött, amilyen itt csak 30 évvel megelőzően volt. A Tisza vízjárására jellemző a tavaszi hóolvadásos árvíz. Ezért rendkívül szélsőséges időjárási és vízjárási jelenségnek tekinthető, hogy amikor a hóból származó vízmennyiség nagy része már lefolyt, keletkezett a minden korábbit meghaladó hevességű és magasságú árvíz. A Felső-Tiszán és a Tisza valamennyi balparti mellékfolyóján kialakult májusi-júniusi árvizet a Tirrén tenger vidékéről egymást követő és tartósan veszteglő nyugat-keleti pályájú ciklon vonulatai okozták, amelyek hatására e folyók teljes vízgyűjtőjére kiterjedő, felhőszakadásszerű záporok zúdultak. A Tisza erdélyi vízgyűjtőjén május 10. és június vége között, az egész évi átlagos csapadéknak csaknem fele, összesen 300—320 mm eső hullott, amelynek túlnyomó része a korábbi esőzések által telített talajon lefolyt, a medrekben összpontosult és heves, nagy áradást, ismétlődő, egymásra futó és összegeződő árhullámokat váltott ki. A Felső-Tiszán és áradó mellékfolyóin a vízszint egy nap alatt 3—5 métert emelkedett. A Tisza mentén a Záhony—Tiszadorogma közötti mintegy 200 km-es