Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
Sarlós M.: Talajmozgás 245 I. táblázat Alakváltozási paraméterek összegezése Talaj fajta Kísérlet típus Paraméter Talaj fajta Kísérlet típus c kg/cm 3 <p K Kut n V Homokos talaj gyors 0,26 39 0,74 720 2080 0,6 0,2 (I, III, V. zónák) Agyagtalaj lassú 7,0 0 0,83 180 220 1,0 0,49 (II, IV. zónák) gyors 1,0 35 0,83 16 57 1,2 0,3 Laboratóriumi kísérletek alapján meghatározott alakváltozási paramétereket az I. táblázat tartalmazza. Véges elem vizsgálat Határ- és kezdeti feltételek. A szivattyútelep kiemelésének vizsgálatára véges számú elemből álló hálót alkalmaztak, amely háló 281 elemet és 317 csomópontot tartalmaz (3. ábra). A csomópontok feltételezett elmozdulásai függőleges irányúak voltak, de a kiemelés szintje alatt 180 m-re felvett rögzített alapvonalon levő csomópontokat nyugalomban levőnek tekintették. A teljes függőleges í'eszültségeloszlás a kezdeti állapotban a mélységgel lineárisan növekvő volt, a felszínen <7 = 0. A próbafúrások alapján az I., II., és III. zónában a víznyomás nulla, semleges feszültség nincs. A mélyebben fekvő homokos V. zóna artézi vizet tartalmazott, és a piezometrikus nyomásszintje kb. 17 m az agyagfedőréteg felső szintje felett volt. A hatékony vízszintes feszültségeket a nyugalmi földnyomás tényezőjének. /í 0-nak felhasználásával számolták az (1) egyenlet alapján. K 0 értékét mindkét fő talajfajtára meghatározták, feltételezve, hogy a túlkonszolidációs tényező 2. Az agyagtalajra if o = 0,9, homokra K 0 = 0,5 adódott. A véges elein vizsgálatra számítógépprogramot dolgoztak ki. Gyors és lassú vizsgálat. A szivattyútelep kiemelése során észlelt duzzadási jelenség időben változó volt. A helyszíni feltételezéseket a két szélsőséges esetre végzett vizsgálatok elvégzésével, majd az eredmények körültekintő súlyozásával közelítették meg. A két eljárás az ún. gyors és lassú vizsgálat. A gyors vizsgálat azon az elven alapul, hogy a kiemelés olyan gyorsan halad előre, hogy az alacsony áteresztőképességű talajok nem képesek elveszíteni víztartalmukat az építés ideje alalt, és így a helyes feszültség-alakváltozás görbét a gyors kísérletek eredményei adják. Ezzel ellenlétben a lassú vizsgálat elve az, hogy a kiemelés sebessége elég lassú, hogy az összes talaj elveszítse víztartalmát az építési időtartam alatt, és a helyes feszültség-alakváltozás görbét a lassú kísérletekből állapíthatjuk meg helyesen. Sem a gyors, sem a lassú vizsgálat nem fedi pontosan a tényleges körülményeket. Ezek az eljárások két szélsőséges értéket adnak a duzzadás mértékére, azonban a duzzadás megfigyelt tényleges értékei várhatóan minden kiemelési lépcső esetén e két szélső érték között vannak. A korábbi, felsőbb szinteken, ahol a kis áteresztőképességű talajokban a vízelvezetés foka kicsi, a megfigyelt értékek közelítően a gyors vizsgálat eredményeivel egyeznek. Későbbi, mélyebb szintek kiemelésének ideje alatt a megfigyelt viselkedés feltehetően a lassú kísérlet eredményeit igazolja. A vizsgálat eredményei. A szivattyútelep „véges elem" vizsgálata, a kiemelés során fellépő feszültségek és alakváltozások között fennálló kapcsolatról adott felvilágosítást. A számított nyomásviszonyok felhasználásával felmérhetővé vált, hogy a talajmozgások közvetlen veszélyt jeleznek-e, vagy csupán a mély munkagödör kiemelésének normális következményei. A vizsgálatok eredményeit az 5. ábra mutatja.
