Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
2. füzet - Bulkai Lajos: A víztisztításban alkalmazott derítők technológiai vizsgálatával nyert tapasztalatok
176 Bulkai Lajos QJ — a pehely sűrűsége Q = a víz sűrűsége cl = a pehely átmérője v = a víz kinematikai viszkozitása Ha a két derítési rendszert az elméleti törvények szerint összehasonlítjuk, akkor szembetűnő a kinematikai viszkozitás szerepe. Mivel ennek nagyságrendje 10~ 6, ezért annak köbgyöke 102. Emiatt abban az esetben, amikor a kiülepítendő pelyhesített lebegőanyag mérete 1 mm körüli, azaz a derítés legkedvezőbbnek tartott pehelymérete, akkor a vízszintes áramlásuban ugyanaz a pehely elméletileg 2 500-szor gyorsabban ülepszik, mint a függőlegesben. Érdemes összehasonlításokat tennünk a téli és nyári vízhőmérsékleteknél kialakuló elméleti sebességekre vonatkozóan is. A téli 0°-os és nyári 20°-os víz viszkozitásában 1,8-szoros a különbség. Emiatt a vízszintes típusban télen majd felére csökken a lebegőanyagok süllyedési sebesség a nyárihoz viszonyítva, míg a függőleges típusban csak 85%-ra csökken a sebesség. Ez tehát azt jelenti, hogy a téli üzemre kevésbé érzékeny a függőleges típusú. Foglalkoznunk kell a víz feljeté áramló sebességével, ill. a felületi terheléssel is. A vízszintes áramlásúnál inkább csak felületi terhelésről beszélhetünk (Q/F), míg a függőleges áramlásúnál valódi sebességről. A lebegő iszaprétegben, ill. felhőben az iszap térfogati koncentrációjától függően mintegy 1,2-szer nagyobb a víz valódi sebessége, mint a teljes keresztmetszetre vonatkoztatott vízsebesség. A lebegő iszapréteg felett pedig a tiszta víz terében ismét csökken a vízsebesség függetlenül attól, hogy ott a medence kiszélesedik, hiszen már nem foglalja el pehelytömeg a keresztmetszet egy részét. A derítésnél elérendő célnak tartják azt, hogy bármely vízminőség esetében is legfeljebb 25 mg/l lebegőanyagtartalommal távozzék a tisztított víz. Ezt a célt bármely derítőtípusnál elérhetik a koaguláló, ill. flokkuláló vegyszerek megfelelő adagolásával, a flokkulátor helyes üzemével, valamint a felületi terhelés szabályozásával. Igyekeznek azonban a lebegőanyag tartalmat 15 mg/l alá csökkenteni. A vízszintes átfolyású medencékben a hidraulikai hatásfokot 40 és 75% közé teszik, a lebegőanyag eltávolításának hatásfokát pedig 2 órás tartózkodáskor 50—90%-ra. A tartózkodási idő a víz minőségétől függően 2—4 óra. Kritikusnak tartják a beömlés megoldását, hiszen ott a medencéhez vezető csőben, ill. csatornában a lerakodások elkerülése végett kb. 0,3—0,5 m/s-al áramló víznek 0,03 m/s sebesség alá kell lecsökkennie. Éppen emiatt újabban a flokkulátort egy tömbben építik a derítővel és attól csak rácsos fallal választják el. Ezáltal igyekeznek elkerülni azt a kellemetlen hatást is, amit az összekötő csatornában kialakuló turbulencia okoz a derítőben. Semmiképpen sem tartják jónak, ha a medencébe alul széles nyíláson áramlik be a víz. Előnyösebb a sok nyílás alkalmazása ütközőtárcsákkal, vagy lemezekkel. Ezekben a nyílásokban max. 0,1 m/s a víz sebessége. A németek [4] 70-ről 94%-ra növelték a hidraulikai hatásfokot azzal, hogy a beömlő nyílást követően két sorban 12—15 mm résnyílású rács segítségével tették egyenletessé a vízáramot. Kiömlésnél az élterhelés 3 — 10 m 3/óra/fm nagyságú. A medence szélessége és hossza közt fennálló arány kb. 1:5—1:10. A medencék szélessége általában 5 — 7 m körüli. Előnyösebbnek tartják a keskeny és ugyanakkor hosszú medencéket. Vannak 60—80 m hosszú medencék is. A mélység átlagosan 2—4 m közötti, a vízszintesen osztottaknál egy-egy szintnél kb. 2 m. A felületi terhelés 0,5 m/s érték körül mozog.
