Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

114 Ismertetések Texafen, 1970. augusztus 31-óta pedig a DDT, az Eldrin és a Lindau forgalombahozatalát is szigorúan megtiltották. A zürichi Dr. R. Braun az új termékek hulladékanyagainak a víz és talaj szempontjából való megsemmisítési kérdéseiről tartott előadást. Amint a referátumból megállapítható volt, a fejenkénti, évi szeméttömeg — az ipar részesedése nélkül — Svájcban manapság már is elérte a 223 kilogrammot, az USA-ban pedig már 800 kilogram körül változik. E tömeg legnagyobb hányadát nyílt depóniákon tárolják vagy megsemmisítik. Bizonyos ipari hulladékfajták különösképpen a szervetlen iszapok, a fémmegmunkáló üzemekből és a műanyagiparból egyre nagyobb tömegben érkeznek a depóniákra. Megfelelő körülmények között a környéken ezekből az anyagokból vízben oldódó toxikus anyagok képződnek. Ha az ipar nem találja meg az iszapfajták célszerű eltávolításának lehetőségét, az az veszély léphet fel, hogy az érintett üzemek — nem kívánatos — ellenőrizhetetlen módon önmaguk távolítják el az ártalmas anyagokat. A bonni H. Milhleck a víz- és talaj háztart ás új szempontjait elemezve, felhívta a hallgatóság figyelmét a peszticidek, tápanyagok öntisztulási folyamatainak vizsgálatáról, a környezetvédelem kérdéseiben elhangzott kormánynyilatkozatra. E rendszabályok egyaránt vonatkoznak a belső vizekre, a partvidékre, a melegvíz vezeték hatásaira. :S. AJÁNLÁSOK A szimpózium munkája eredményeként az európai országok kormányaihoz a következő ajánlásokat juttatta el. Miután Európa energiaszükséglete állandóan és igen erőteljesen növekszik, ennek megfelelően mind több ásványolajat használnak fel. Az élelmiszertermelés növelése és a minőségjavítása, a termelés racionalizálása a műtrágya fogyasztás emelése nélkül megoldhatatlan volna. Ekét elsőrendű fontosságú anyag helytelen módon való hasznosítása azonban egyre inkább veszélyezteti természetes vizeink tisztaságát. Ezeket az anyagokat íehát a környezet ártalma nélkül kell alkalmazni. Mindezek szem előtt tartásával meg kell állapítani, hogy az ember a természet vízháztatásához egyetlen vízcsepp többlettel sem járulhat hozzá. Ezért a többletszükséglet kizárólag a víz körforgásának okszerű kihasználásával fedezhető. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha a víz összetételének világszerte is elsőrendű fontosságot tulajdonítanak. A víz körforgására bizonyos mértékben a talaj és a levegő szennyeződése is erős hatással van. Ezért megfontolásaink körébe e tényeket okvetlenül be kell vonnunk. Az ipari termeléssel arányban a hulladék tömege is nagy mértékben növekszik, amelynek károsodás nélküli eltávolítása mind keményebb fejtörőt ró az illetékesekre. Az Európai Vízvédelmi Szövetség már 1959-ben Baden-Badenben, 1960-ban Bad-Godesbergben, 1965-ben Heidelbergben, 1969-ben pedig a Delft-ben megtartott szimpózium során egységes álláspontot alakított ki e kérdésbe, ajánlásokat bocsátott ki, amelyek a felelős tényezők körében teljes méltánylásra találtak. A helyzet azonban némely vonatkozásban ennek ellenére még mindig riasztó: az emberi környezet védelméért folytatandó harc mértékét mindenképpen tovább kell erősítenünk. A vizet fenyegető veszély csökkentésére a jelentős vízelőfordulásokat — ha ez ideig intézkedéseket nem tettek - védett területté kell nyilvánítani. A jövő fejlődését irányító területrendező munka során a víz jelentőségét az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben méltányolni kell. Az ismeretek hézagait további intenzív kutató munkával kell pótolni. Az ásványolaj szállítására ez idő szerint legmegbízhatóbb megoldás a távvezeték. Minthogy azonban meghibásodás e téren is adódhat, márpedig nagy olajmennyiségek szállítása során, ennek igen súlyos következményei lehetnek, a védett területet alaposan meg kell vizsgálni, és ahol a térség víztartalékát közvetlen veszély fenyegeti, pótlólagos védelmi intézkedéseket kell tenni. Országúti, vasúti és belső vízi szállítás során a szállító eszközök kifogástalan műszaki felszereléséről és a személyzet kellő kiválasztásáról és pótlólagos kiképzéséről kell gondoskodni. A számtalan földalatti tartály elöregedéséből eredő veszély is mind fenyegetőbbé válik. E tartályállomány felügyeletéről egyrészt a korábbi gyakorlathoz képest hathatósabban kell gondoskodni. Az ismeretek és tapasztalatok adminisztratív rendszabályok útján kell el-