Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
1. füzet - Léczfalvy Sándor: A Szinva-forrás foglalása
A Ssinva-forrás foglalása 5 :Î Összefoglalva a hidrológiáról mondottakat: a Szinva-forrás vízhozamait döntő mértékben a téli hóolvadásből származó csapadék határozza meg. Tavasszal a barlangüregek hirtelen megtelnek vízzel és a barlangüregekből a víz mint egy utántöltődés nélküli edényből kifolyik. (Ez lehetővé teszi bizonyos hibahatárokon belül a vízhozamok nyári, ősz eleji előrejelzését.) Л ny yári félév csapadékai átlagos eloszlású és nagyságú csapadék esetén számottevően nem éreztetik hatásukat. Méréseink szerint, még egy a vízgyűjtőn hullott júliusi 50 mm-es csapadék sem jelentett vízhozamemelkedést. Amikor a vegetáció megszűnik és a felszíni párolgás kicsi, kisebb csapadékok is növelik a vízhozamokat. A barlangüregekbűi kifolyó vizet azután a forrás küszöbe a vízzáró porfirit, mint széles küszöbű bukó duzzasztja fel. A forrásvíz vegyi összetétele az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) és a miskolci Közegészségügyi és Járványügyi Állomás (KÖJÁL) vizsgálatai szerint ivóvíznek megfelel. Összkernénysége 10—18 nkf között, klorid 6—16 mg/liter; alkalinitás 3,2—5,1 ml HC1/1; oxigénfogyasztása 1,0 — 1,5 mg 0/1 között változik. Vas, mangán, nem volt kimutatható. Összes szilárd alkatrésze 300 mg/l között volt a többször elvégzett vizsgálatok szerint. :t. A forrás feltárása A feltárások egyik célja a kisebb költségek és az egészségügyi követelmények biztosíthatósága érdekében a vízfelfakadások lehetőleg egg helyre való összefogása, a másik cél pedig a felszín alatti víztározási lehetőségek tisztázása volt. Az előbbiek miatt először tisztázni kellett a forrásfelület geológiai szerkezetét és a források hidrológiáját. Ezért a feltárásokat a fúrások elkezdésével kezdtük, mégpedig az 5. ábrán látható 1. és 2. sz. fúrásokkal, 1960 decemberében. A fúrásokat azután időrendben egymás után készítettük. Mindjárt a feltárások elején (1961 augusztusában) beépítettünk két darab vízmérő bukót, egyet a forrás alatt és egyet a forrás fölött, és a rendszeres vízmennyiség, illetve vízhőfok méréseket elkezdtük. Két mérőbukóra — mint már említettük — azért volt szükség, bogy a forrás fölötti völgyből érkező csapadékvizet, illetőleg a felső Szinva-forrás vizét le tudjuk vonni az alsó bukó összevízhozamából, és így a tiszta forrás-hozamokat meg tudjuk állapítani. A fúrások adta vízszínekből és a forrásfelfakadások vízszíneiből látható volt, hogy a Foglalt-forrás és a Csöves-forrás között igen meredeken emelkednek a vízszínek, tehát itt igen nagy áramlási ellenállás van, míg a Csöves és az Árvízi túlfolyók környékén nem, azaz a fő vízvezető barlangjáratok a Csöves-forrásnál, illetve a fölött várhatók. Ezért először az árvízi túlfolyó helyén létesítettünk egy kis (1,0x1,0x0,8 m-es) aknát, és azt a forrás kisvize idején, tehát amikor az árvízi forráson túlfolyás nem volt (1961 augusztusában) megszivattyúztuk. 400 l/perc hozamot 2,5 cm-es depresszióval kaptunk. Ebből kiderült, hogy ha az árvízi túlfolyó forrás helyén nagyobb aknát akarunk létesíteni a forrás összefoglalására, akkor az aknának készítésekor még kisvíz idején is, legalább 10 000 l/perces állandó víztelenítéssel kell számolnunk. Eltekintve attól, hogy ilyen nagy szivattyúhoz legalább 1 m mély zsomp szükséges, tehát gyakorlatilag igen mély vízben kellet volna a görgeteget és sziklát kitermelni, a víztelenítés igen nagy költséget okozott volna. Ezért más, könnyebb utat kellett keresnünk a fő vízvezető barlangjárat megkeresésére.
