Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
1. füzet - Léczfalvy Sándor: A Szinva-forrás foglalása
A Ssinva-forrás foglalása 5:Î árhullámmal 4 600 000 iir víz folyik ki, az egész évi vízmennyiségnek 68%-a. Ennek a jelenségnek a magyarázatát az adja, hogy a forrás viszonylag kis alapterületű barlangjáratokból táplálkozik. A téli félév hóolvadásából a barlangüregek megtelnek, a forráshozam hirtelen megnő (a hóolvadás megindulása után — ami tél végén rendszerint esővel kezdődik — a forráshozam két-három nap alatt eléri a maximumát), majd a hó elolvadása után a barlangüregből a víz mint egy megtelt edényből folyik ki. (Eltekintve a kisebb átmérőjű repedéseken leszivárgó csapadékvizektől.) Ezért a nagy barlangjára tos források, és így a Színim vízhozama is, jellemezhető bizonyos mértékig egy edényből kifolyó víz törvényszerűségével. A méréseink azt mutatták, hogy az átlagos eloszlású és nagyságú nyári félévi csapadéknak nincsen döntő hatása a forráshozamra. Ez nyilván bekövetkezik a vegetáció és a felszíni párolgás nyári nagy vízelvonó hatásából. A fenti ténv és a téli félév csapadékának döntő kihatása a forrás hidrológiájára, lehetővé teszi a nyári, ősz eleji forráshozamok közelítő előrejelzését. A Szinva-forrás hozamai azonkívül jellemezhetők bizonyos mértékig a galéria vízhozamalakulásának törvényszerűségeivel is (amelyek főleg az átbukó forrástípusra érvényesek). A geológiai felépítettségből következik, hogy a források völgye, mint egy hosszanti galéria csapolja meg a vízvezető mészkövet. A geológiai vízgyűjtőterület nagyságából (kb. 27 km 2) adódik, hogy ebben az esetben — olyan nagy mészkő területen — már beszélhetünk a mészkő áteresztőképességi együtthatójáról is, mint statisztikai átlagról és ezzel számolthatunk a galéria vízhozamképletében. Az elmondottak érdekes példák arra, hogy a statisztikai törvények és a fizikai törvények egymáson alapulnak, egymásba átmehetnek. Minden egyes barlangjáratban a vízszállítás a víz fizikai törvényszerűségének alapján történik. Több, különböző nagyságú üreg együttes vízszállításának jellemzésére azonban már statisztikai törvények is alkalmasak, és nyilvánvalóan a két törvény alkalmazása határesetben ugyanazon eredményre kell hogy vezessen. Az első, tehát a bariangiiregek hidraulikájának módszere, a vízhozam előrejelzésekre és a felszín alatti tarozás méretezésére ad lehetőséget, valamint lehetővé tesz olyan meghatározásokat is, hogy a barlangüregek térfogata mekkora a forrás küszöb fölött a vizsgált helységben, jelen esetben a Bükkben, és mennyi egy adott időpontban az azokban tárolt vízmennyiség. A másik ajánlatos módszer az előrejekzésekhez segít hozzá. A fentiek szellemében vegyük szemügyre az egyoldalról táplálkozó és egységnyi hosszúságú galéria hozamát abban az esetben, lia a galéria csak készletet fogyaszt, tehát a csapadék beszivárgás már megszűnt. Levezetés nélkül közlöm, hogy a vízhozam végtelen táplálási hossz esetén konstans depresszió mellett (Яo-í/ 0=Const.). 0 = УьУЙУЩ + Уо(Н п-Уо ) (1 ) 3,46 Yt függvény szerint csökken az időben, ahol к az áteresztőképességi együttható, p a kőzet gravitációs hézagtérfogata, t a szivattyúzási idő. A konstansokat összevonva a e-% (2) képletet kapjuk. 4 vízügyi Közlemények
