Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Perényi К.: A F

AO kísérleti öntözőtelepe 553 főcsatornát az átemelő telep előtt összekötötték, így lehetséges a két rendszer együttdolgozása. Az öntözővizet szállító főcsatorna a terület közepén halad, az áteresztő talaj miatt végig betonburkolattal készült. Az automatikus üzemet a csatornába épített „Neyrpic" alvízszintszabályozók biztosítják. A 7,0 km hosszú csatorna végén levő nyomásközpont adja a vizet a 70 m-rel magasabban fekvő területre egy víztorony részére. A felső részen levő öntözőtelep nyomásközpontja melletti tárolómedence és a víztorony csővezetékkel összekötött, automatikusan vezérelt vízellátórendszert alkot. Az öntözővizet szállító főcsatornából kb. 50 m hosszú tápcsatornán keresztül veszik ki a vizet az egyes 000 — 800 lia nagyságú öntözőtelepek tipizált szivattyútelepei. Külső formájuk és belső berendezésük nagyjából hasonló. Az öntözőrendszerben összesen hat nyomásközpont épült, egy vízkivételi (belvízátemelővel közösen) szivatytyútelep, négy kizárólag öntöző szivattyútelep és egy részben nyomásfokozó, részben öntözési célt szolgáló szivatytyútelep. A szivattyúk egyenként 150 — 200 l/s teljesítményűek, román gyártmányúak. A nyomólégüstöket a szabadban, a szivattyútelep épületén kívül helyezték el. Az öntözőberendezések túlnyomó többsége felszínalatti csővezetéki! félstabil, kísérleteket végeznek még hordozható esőztető és kis mértékben felületi csöves áztató öntözőberendezésekkel. A felszínalatti csőhálózatú esőztető öntözőtelepek tervezési adatai: öntözési forduló 12 nap, az öntözés egyszeri víznormája 60 — 70 mm, napi üzemidő 18 óra, egy tábla öntözési ideje 4 nap, egyszerre egy tömb egyharmadát öntözik. A felszínalatti csővezeték olasz gyártmányú azbesztcementcső, korszerű, hidránsokkal felszerelve. A mozgatható részt kézi és gépi áttelepítésre tervezték. A hordozható berendezésekre 1 1 cégtói kértek árajánlatot, és végül a francia HHRII'RANCE és az izraeli ZINKAL Ltd. megoldásait választották. A gépesített áttelepítést vontatható szárnyvezetékekkel tervezték. A szárnyvezetékek hossza 210 m, a szórófejek kötése 24x24 m, az intenzitás a talajtól függően 5 — 10 mm/óra. Egy hidránsról egyszerre három vagy négy szárnyvezeték üzemel. A hidránsok távolsága 72 m. Az üzemrend szerint az öntözés befejezése után egy traktor egymásután átvontathatja a szárnyvezetékeket a következő állásba. Az egy hidránsról egyszerre üzemelő szárnyvezetékek vízszükséglete 40 — 50 l/s. Ennek a vízmennyiségnek koncentrált kiadása 1500 lei/ha többletköltséget jelent a felszínalatti beruházás összegében (nagyobb méretek), de a gépi áttelepítés egyszerű technológiája érdekében szükségesnek tartják ezt a megoldást. I. ábra. A banasea-giurgiui F AO kísérleti öntözőtelep vázlatos helyszínrajza