Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

ÚJSZERŰ ALTALAJÖNTÖZÉS BÁCSI ELEK ÉS SULYOK-SCHULEK BÉLA

1 Az altalajöntözésnek — főként a kötöttebb talajokban — igen sok előnye van. Ennek igazolására idézhetnénk szakemberek idevágó tanulmányaiból (1 — 7) kiegészítve azokat saját tapasztalatainkkal. Meg kell azonban említenünk, hogy az altalajöntözés önmagában nem jelenti az öntözés tökélyét. Helyes alkalmazása nem lehet más, mint a tározás kiterjesztése a tél egész tartamára, tehát 183 napra. A tározás nyáron nem természetes. A természet ugyanis csak télen tároz, s ezt a munkáját a nyári csapadékkal felülről kiegészítve túlnyomólag csak üdít, frissít, élénkit, egyben biztosítva a szín, íz és zamat anyagok erőteljesebb kifejlődését. A természetnek ezt a nyári munkáját az altalajöntözés nem tudja pótolni. De a leghosszabb tenyészidejű növények részére is biztosíthatja az érési folyamat kezdetéig — a tenyészidejűk mintegy 70%-áig (8), mikor a nedvességigény már minimális, illetve fokozatosan megszűnik — , az állandó transzspiráció lehetőségét. Ez olyan kivételes előny, amivel egyetlen más öntözési mód sem rendelkezik. A felsoroit előnyök ellenére az altalajöntözés számottevő mértékben elterjedni nem tudott, aminek oka az, hogy még ma is inkább a kísérletezés stádiumában van. Még nincs olyan megoldás, mely az altalajöntözést nagy területen tenné lehetővé. Ugyanis a vízszintesen, avagy kis esésben fektetett vízáteresztő avagy perforált csővezetékek a legmegfelelőbb szemszerkezetű talajban is, igen gondos csőfektetés mellett legfeljebb 40 — 60 m-re tudják elvezetni az öntözővizet úgy, hogyannak kétoldali nedvességeloszlása a gyakorlat igényeit kielégítse. Az alábbiakban olyan megoldásunkat ismertetjük, melynek lényege: nagy területek egyenletesen megöntözhető elemi egységekre való bontása, ezek célszerű összesítése és az öntözővíz önműködő adagolása. Az ismertetést megelőzően azonban röviden visszatekintünk az altalaj öntözés múltjára és a vonatkozó elmélet, illetve gyakorlat eredményeire. 1. Az altalajöntözés múltja és fejlődése Az öntözővíz a hiányzó vizet pótolja, de emellett esetleg a fölösleges víz eltávolításáról is gondoskodni kell. Ez a két tevékenység tulajdonképpen ellentétes, illetve egymást kiegészíti. Már mintegy 4000 évvel ezelőtt a babiloni birodalomban drénszerű csővezetékekkel víztelenítették a királysírokat. De ismeretes volt a talajcső a római birodalomban is. Azonban arra nincs történelmi adatunk, hogy öntözésre is használták volna. A XVIII. század második felében az angol gazdák figyelték meg, hogy olyan helyeken, ahol sok vakond van, az általuk összefurkált talaj szárazabb, levegősebb és sokkal több takarmányfüvet termelt. A vakond természetes tevékenységét mesterségesen és módszeresen utánozza a „vakonddrén", ami kezdetben a talaj fölösleges nedvességének elvezetésére, majd a fejlődés folyamán a nedvességkészlet kiegészítésére is szolgált. 1 Bácsi Elek oki. mérnök, a Mélyépterv ny. irányító tervezője, Sulyok-Schalek Béla ar. oki. mérnök, az Uvaterv ny. irányító tervezője.