Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
4. füzet - Kálmán Miklós-Magyar Pál: 8. Nemzetközi Vízrendezési Tanfolyam
S . Nemzetközi Vízrendezési Tanfolyam 479 b = a talajba tározott és a táblára kiadott összes öntözővíz aránya (magyar értelmezés szerint r] 3). mely kedvező esetben 0,6 — 0,65. Értéke , ET-Cs ahol Qq — a táblához vezetett öntözővíz mennyisége. Ha az így kapott mélybe szivárgó vízmennyiség kevesebb, mint a talaj kívánatos só egyensúlyának fenntartásához szükséges vízmennyiség, az öntözővíz norma felemelését tartják szükségesnek. Természetesen az elvezetendő vízmenynyiség is növekszik. A sóegyensúly fenntartásához szükséges vízmennyiséget többféle módon számítják az öntözővíz, a talajvíz és a talaj minőségétől, valamint a talajvíz elhelyezkedésétől függően. A legegyszerűbb összefüggés a következő Q k= r C " (ET-Cs), ahol ET =evapotranspiráció; Cs =hasznos csapadék; Q k = sókimosáshoz szükséges vízmennyiség; Cg —я/. öntözővíz sókoncentrációja; C\ =a levezetett víz sókoncentrációja; / =kimosási tényező, mely azt fejezi ki, hogy az öntözővíz milyen hatásfokkal képes átmosni a talajt. Elméletileg 0</<l. Gyakorlati értéke 0,2—0,6 között változik. Kisebb az agyag talajoknál, nagyobb a homokos talajok esetében. A fenti összefüggés szerint tehát minél rosszabb minőségű sótartalmú az öntözővíz, annál nagyobb mennyiséget kell belőle kiöntözni. A vizsgálatokat természetesen legalább havi bontásban kell végrehajtani és az éves sómérlegnek egyensúlyban kell lennie, vagv javuló tendenciát kell mutatnia. Egyébként káros sófelhalmozódás várható. A szikesek és sós talajok vízrendezésére vonatkozó módszerekkel külön fejezetben foglalkozunk. b) Szikes és sós talajok vízrendezése Hollandiában a szikes és sós talajok vízrendezésének módjait az arid területeken, a fejlődésben elmaradott országokkal kapcsolatban végzett tervező, kutató és kivitelező munka folyamán kezdték vizsgálni, főleg észak-amerikai tapasztalatok alapján. Ennek során figyelemre méltó gyakorlati tapasztalatokra is tettek szert, melyeknek hazai alkalmazása előbb kísérleti, majd üzemi méretekben is elképzelhető. Az öntözés a talaj sóforgalmát alapvetően befolyásolja. Öntözéssel a sók mélyebbre moshatók és a talaj sziktelenedni kezd. Előfordulhat azonban ennek ellenkezője is, mikor a talaj az öntözés hatására elszikesedik. Ezt a folyamatot másodlagos szikesedésnek nevezik. Egyik leggyakoribb formája az, amikor a nem áramló (pangó), sós talajvizű területeken az öntözés hatására a talajvíz megemelkedik. A másodlagos szikesedés másik formája az, amikor az alkalmazott öntözővíz sótartarlalma túl nagy.
