Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

4. füzet - Kienitz Gábor: A belvízhullám-leképzés gyakorlati felhasználásának kérdései

470 Kienitz Gábor és beszivárogni a lefolyás ideje során, ami lecsökkenti a lefolyt víz mennyiségét; míg k

v növelésével a párolgást és a beszivárgást „fékezzük", ez pedig megnöveli a lefolyt víz mennyiségét. Ami az elöntött területek kiterjedésének a paraméterek változásaitól való függését illeti, valamennyi paramétervállozásnak a terület azonos értelmű változása felel meg. Az egyes paraméterek 25 százalékos változásához az elöntött terület következő mértékű változásai tartoznak közelítőleg: n-nél 23%, S^-nál 1%, £-nál 11%, AB-nál 9% és .S'

0-nál 4% növekedés, illetve 14% csökkenés esetén. Látható, hogy az elöntött területek kiterjedése lényegében kisebb mértékben érzékeny a paraméterváltozásokra, mint a lefolyt összvízmennyiség. Az ismertetett vizsgálatok felhívták arra a figyelmet, hogy mely paraméterekre kell a kutatásokat összpontosítani. Nézzük meg ezt tekintetbe véve a paraméterek meghatározásának kérdését. 5. A paraméterek meghatározása, segédletek összeállítása Az eljárás gyakorlati alkalmazásának érdekében meg kell ismernünk a paraméterek változásának törvényszerűségeit. A paramétereknek — tekintettel arra, hogy az eljárás rendszerszintézis, melynek alapja fizikai modell — meghatározott fizikai jelentése van. Azonban, az eljárás felépítésénél előre rögzített linearitási és időinvariancia feltételek következtében a számítások csak bizonyos közelítéseknek megfelelően tükrözik a végbemenő folyamatokat. Ezért az összes paraméternek együttesen hozzá kell járulnia a fizikai-matematikai modell által pontosan le nem fedett összetevők eltéréseket okozó hatásának ellensúlyozásához. Ennek folytán viszont a paraméterek nagyságrendi értékei nem feltétlenül azonosak azokkal, amelyek fizikailag mérhetőek azoknál a részfolyamatoknál, amelyekre a paraméterek utalnak. Ebben a vonatkozásban tehát a rendszerszintézis rendszeranalízis jelleget vesz fel és így a paraméterek meghatározásánál felmerülhet a fizikai értelmezéstől független optimumértékek keresése is. Tekintetbe véve a fent vázolt kettősséget, a paraméterek meghatározásánál a következő út követése látszik legcélszerűbbnek. Azokra a paraméterekre vonatkozólag, melyekre nézve a legegyszerűbben lehet fizikai hidrológiai méréseket folytatni, ilyeneket minél nagyobb számban és minél szélesebb alapokon kell végezni és keresni kell változásaik törvényszerűségeit. Azokat a paramétereket illetően viszont, amelyek vonatkozásában fizikai hidrológiai mérések nem, vagy csak körülményesen, és ezért csupán esetenként végezhetők, bizonyos nyers alapértékekből kiindulva az optimálizáció útját kell követni. Vegyük először a fizikai hidrológiai mérésekkel megközelíthető paramétereket. Egy belvízhullám leképzésénél az első feladat mindig S

0-nak, a hullám megindulásakor a terület belvízfoltjaiban elhelyezkedő kezdeti belvízmennyiségnek a meghatározása. Ehhez a kiinduló pontot а С kiváltó csapadék jelenti; míg arra nézve, hogy ebből mekkora vízmennyiség került a belvízfoltokba — vagyis, hogy az üsszegyülekezésnek a terepen végbemenő első és második fázisában mennyi víz maradt meg a párolgás és beszivárgás ellenében — kétféle támpontunk lehet, ha múltbeli hullámot képezünk le és vannak rendszeres észlelési adataink. Az egyik a belvízfoltban tárolt vízmennyiségek helyszíni felvételezésből számított értéke, a másik pedig a lefolyt összbelvízmennyiség. Bár az első látszólag maga a keresett