Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

4. füzet - Kienitz Gábor: A belvízhullám-leképzés gyakorlati felhasználásának kérdései

490 Kienitz Gábor Az eredeti eljárás mellett az alkalmazott GIER-típusú számítógépen az említett Mirhó—Gyolcsi belvízhullám átfutási ideje 7 óra volt. A bevezetett egyszerűsítés mellett ez a gépidő 60%-al csökkent. A gyakorlati alkalmazás és a paraméterek szerepének további megismerése során hasonló egyszerűsítési lehetőségek még felmerülhetnek. A gépi számítási idő lecsökkenése pedig közelebb visz az eljárás alkalmazásának olcsóbbá tételéhez. A paraméterek súlyának vizsgálata Az eljárásban szereplő paraméterek jelentőségének megismerése fontos az ezekre vonatkozó további vizsgálatok szempontjából. Az alábbiakban ismertetett számítás ebben a tekintetben nyújtott értékes felvilágosításokat. A számítás egy felvett egyszerű helyzet vizsgálatán alapult, amelyben egy belvízfolt-lánc táplált egy csatornát, a paramétereknek pedig a gyakorlatban előforduló, valószerű nagyságrendű értékei voltak. Elsőként az e helyzetben várható belvízhullámot képezte le a gép. Ezután a legfontosabb paraméterek különböző fokozatokban rendre új értékeket nyertek, miközben a többi paraméter törzsértékén maradt. A vizsgált paraméterek a következők voltak: n, a láncban levő belvízfoltok száma, S

h, a belvízfoltok holt belvízmennyisége, e, a k

: lefolyási arányossági tényező képletének szorzóállandója, k

v, a párolgással és beszivárgással történő „veszteség" arányossági tényezője és végül S

0,a kezdeti belvízmennyiség. Minden változat mellett elkészült a gépi számításit belvízhullám, így azok egymással összehasonlíthatóak voltak. Az egyes változatokat az összlefolyás és az elöntött összterület szempontjából vetettük egymással egybe. Azt kerestük, hogy a vizsgált paraméter adott százalékos változása esetén az eredmény (összlefolyás, illetve összterület) hány %-al változik meg. Az e számítások grafikus ábrázolásával (6. ábra) nyert görbék futása tükrözi az eredmények érzékenységét az illető paraméterek változásaira. így pl. a törzsérték környezetében az egyes paraméterek 25 százalékos változásához a lefolyt vízmennyiség következő arányú változásai tartoznak közelítőleg: n-nél 40% (ellenkező értelmű), S^-nál 3% (ellenkező értelmű), e-nál 18% (ellenkező értelmű), „-nàl 14% (azonos értelmű) és S

0-nál 52% (azonos értelmű). A fentiek alapján az eredmények jó paraméterekkel való „bejátszása" szempontjából a következő megállapításokat tehetjük. A belvízfolt-láncban levő foltok száma, n a terepadottságok folytán általában adottnak tekinthető. Ennek módosítása tehát nem sok szerepet kaphat, noha változásaira az eredmények érzékenyek. Ugyanezt mondhatjuk el az itt nem vizsgált m-re, a csatornát tápláló belvízfoltláncok számára vonatkozólag is. Ugyancsak adottnak tekinthető S

h, a foltok holt belvízmennyisége is Ennek jelentősége azonban már lényegesen kisebb, részben az igen csekély érzékenység, részben pedig a szűk változási határok miatt. Ami S

0-t a belvízfoltok kezdeti tározását illeti, az e tényezővel való „bejátszás" jelentőségét nagyon lecsökkenti az, hogy felvehető értékét a kiváltó csapadék és az egyidejű, illetve a megelőző meteorológiai viszonyok meglehetősen szűk határok közé szorítják. Marad tehát a „bejátszás" céljaira legfontosabbként két alapvető tényező, e és k

v. Mindkettő változására ilyen érzékeny a lefolyt összvízmennyiség: e növelése csökkenti, míg k

v növelése növeli ennek értékét. Ennek fizikai magyarázata, hogy e növelésével „fékezzük" a belvizfoltokból való kifolyást, tehát több víz fog elpárologni