Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
4. füzet - Kollár Ferenc: A Kisbalaton északi öblözet lápterületének vízrendezése
420 Kollár Ferenc с) A talajvízszín-szabályozás működése A vonatkozó mezőgazdasági kutatások szerint a tőzegtalajon mindenfajta intenzív agrokultúrának előfeltétele, hogy a talajvíz szintjét a termelt növények igénye szerint lehessen szabályozni. Ez az igény szélső értékben azt jelenti, hogy a talajvíz szintjét a terep szintje alatt 40 — 80 cm-es határokon belül lehessen változtatni. (Pl. vetés és betakarítás idején a terep szintje alatti 80 cm-es talajvízszint a kívánatos, kapásnövények növekedésekor pedig a terep szintje alatt 40 cm-el kell a talajvízszintnek lenni). Természetesen egyedül a talajvíz szintjének szabályozása nem biztosít nagy eredményt, ehhez a megfelelő agrotechnika, tápanyaggazdálkodás, gyomirtás stb. szükséges. Ezekkel a komplex munkákkal itt nem kívánunk foglalkozni, csak utalunk arra, hogy a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola munkatársai Bélák Sándor irányításával igen mélyreható és eredményes munkát végeztek. Ezt igazolják a később említett terméseredmények. (De az úttörő jellegű kutatások eredményeit értékelte a Nemzetközi Láphasznositó Egyesület is azzal, hogy az 1966. évi közgyűlését Keszthelyen rendezte meg.) Az utolsórendű csatornahálózat sűrűségét a mezőgazdasági kutatók 350 m-ben tartották kívánatosnak úgy, hogy a legkisebb táblaméret 350—700 m legyen (1). Ezzel szemben a tervezők szivárgási számításokból kiindulva 200x600 m-es minimális táblaméretet javasoltak. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet elméleti úton arra az eredményre jutott, hogy ha 1 nap alatt kívánják a vízszintet változtatni, akkor a vízvezető elemek távolságát 15 m-re, ha 5 nap alatt, akkor 37 m-re kell választani (4). A csatornahálózat a tervezők elképzelése szerint épült meg. A tényleges üzemben 70 talajvízszint észlelő kút adataiból egyértelműen megállapítható volt, hogy a talajvíz szintjének 40 cm-rel való süllyedése a táblán belül csak átlag 30 nap múlva következett be. Ez a tény igen hátrányos a mezőgazdasági termelésre, ezért már az üzem második évében a Kisbalatoni és Középzalai Vízitársulat a Műegyetem Vízgazdálkodási Tanszékével együttműködve a vízvezető elemek sűrítésére irányuló kísérleteket kezdett. Először laboratóriumi kísérletek folytak, műanyag és vakonddrénnel, 5, 10, 15 és 20 m szívótávolsággal. A kísérletek eredményeképpen a kutatók vakonddrén szívók építését javasolták 10 méterenként. A kutatók javaslatát a Társulat egy táblán megvalósította. A helyszíni leszívási és feltöltődési kísérletek azt mutatták, hogy a talajvízszint a táblán 7 — 10 nap múlva követi a nyílt csatornában megváltoztatott vízszint. Ez az időtartam a mezőgazdaság szempontjából már megfelelőnek mutatkozik. 5. A megvalósulás főbb adatai A tervezési munka 1954-ben indult el a Vízügyi Tervező Vállalatnál a megalapozó tanulmányok elkészítésével. A kiviteli tervezés 1960—64 évek között folyt, az építés pedig az 1962—67. években. Az építés mostoha körülményeit nehezítette, hogy az 1963. és 65. években annyira megemelkedett a talajvíz szintje a területen, hogy az építésre alkalmas idő 5—6 hónapra lerövidült.
