Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

4. füzet - Kollár Ferenc: A Kisbalaton északi öblözet lápterületének vízrendezése

414 Kollár Ferenc földszállítást teherautók végezték, és ezek dinamikus terhelése okozta a tőzeg összenyomódását. A töltés tömörsége viszont igen jó, a relatív tömörség mindenütt meghaladta a 0,85-ös értéket. b) Védekezés a keszthelyi hegyvidékről lezúduló árvizek ellen Az északról jövő árvizek két irányból veszélyeztetik a területet: részben a Gyöngyös és részben a Páhoki patak völgyéből. A Gyöngyös patak а Кarmacs—Keszthelyi útnál lép be a tőzegterületre. Ezen a ponton vízgyűjtőterülete 122 km

2, a mértékadó árvízhozama (?io% = 15,8 m

3/s. Az árvizek elvezetésére a karmacsi úttól a patakot új nyomvonalra, az öblözet keleti oldalára helyezték át. Ezzel kettős célt lehetett elérni, egyrészt a patak árvizei kártétel nélkül gravitációsan vezethetők a Zalába, másrészt a keleti domboldalról összegyülekező vizeket is fölfogja. A patak tehát övcsatornaszerüen folytatja útját a Zala felé a jobbpartján töltéssel. Az övcsatorna vonalvezetését a tervezők úgy igyekeztek megválasztani, hogy az lehetőleg még az ásványi talajban haladjon, és ezáltal a tőzegre történő töltésépítés nehézségeit kiküszöböljék. Ez a törekvés igen helyesnek bizonyult, a Gyöngyös övcsatorna építésével nem is adódott semmi különleges probléma. Árvédelmi érdekből ezen az övcsatornán tulajdonképpen csak egy műtárgy létesült a 17,380 fkm szelvényben az Úberek csatorna beeresztő zsilipé. E zsilipnek ugyan elsődleges szerepe a vízhasznosítás, ezen keresztül lehet a Gyöngyös patak vizét a területre vezetni, azonban egyúttal lehetőséget ad arra is, hogy árvízkor 5 m

3/s vízhozamot az öblözeten keresztül vezessünk, és ezáltal a Gyöngyös patak árvize megosztódjék. Erre a megosztásra a számítások szerint csak katasztrofális esetben kerül sor, amikor a Gyöngyös patak árvize a 15,8 m

3/s-ot meghaladja. A Páhoki patak 31 km

2 vízgyűjtőterületével 6 m

3/s mértékadó árvízhozamával sokkal kisebb veszélyt jelent a területre. E patak árvizeinek elvezetésére két lehetőség kínálkozott: vagy — hasonlóan a Gyöngyös patakhoz — övcsatornaszerüen kiképezni a tőzegterület nyugati szélén, vagy pedig a patak vizeit átvezetni a Gyöngyös övcsatornába. Miután ez a második változat jóval olcsóbbnak adódott, ez épült meg. Az övcsatorna teljes hosszában tőzegterületen halad. Miután a mederásásból kikerült anyag nem látszott megfelelőnek töltésépítés céljára, a tervező ásványi anyag beépítését irányozta elő. Ä terv szerint el is kezdődött a kivitel. Először a mederásás készült el, majd folyamatosan elkezdődött a töltések építése. Az ásványi anyagot teherautók szállították a beépítés helyére. Az építés alatt, amikor a töltés kb. 0,8 — 1,1 m magasságot ért el, a 300—1100 fm szelvények között váratlanul megrogyott, a mentett oldalon 2—5 cm-es repedések képződtek és a kikotrott mederben a fenék a terepszint alá 10—30 cm-ig feljött. Talajtörés következett be. A helyreállítás során először megvárták, míg a mozgás megszűnik, majd kis dinamikus terhelést adó járművek folytatták az építést a tervezett szintig. Az építés befejezése után a töltés állapota konszolidálódott, csak egész kisrendű elmozdulások, kisebb süllyedések adódtak. A meder kialakítását a töltésépítés után egy évvel végezték el. A két övcsatorna összetorkollása alatt a vízfolyást Egyesített övcsatornának nevezik. Az övcsatornák hossz-szelvényét a 4. ábra tünteti fel.