Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
4. füzet - Kollár Ferenc: A Kisbalaton északi öblözet lápterületének vízrendezése
410 Kollár Ferenc melyet az észak-déli irányú főcsatornák (Hévíz—Páhoki, Kenderáztatócsatornák, Zala—Somogyi határárok, Cölömpös csatorna stb.) megépítése követett. A Zala két partján a mederásásból kikerült anyagból töltések épültek, ezáltal az eredetileg egységes Kisbalaton öblözete két vízrajzilag különálló öblözetre szakadt. Ezt az állapotot tünteti fel a 2. ábra az 1938—40. években készült térkép alapján. Ez a megoldás lett volna hivatott a vízelvezetést biztosítani, azonban a gyakorlat azt mutatta, hogy száraz periódusban a láp kiszáradt, gyalogszerrel is végig lehetett járni, nedves időben viszont sík víz borította. A területen csak sás, nád, savanyúfű termett, amit a legtöbbször csak úgy tudtak a termelők betakarítani, hogy a fagy beállta után kezdték el a munkát. Ilyen körülmények között intenzív gazdálkodásról beszélni természetesen nem lehetett. Az 1950-es évek elején — amikor a láphasznosítás országos terve elkészült ismét testet öltött az az elképzelés, hogy a Kisbalaton tőzegterületén intenzív mezőgazdasági művelést kellene folytatni. A Keszthelyi Agrártudományi Főiskola Kutató Intézetében folyó kísérletek kedvező eredményeket mutattak. Az érintett mezőgazdasági üzemek a beruházási többletet vállalni, és a Hévízi forrás, valamint a Balaton a talajvízszín szabályozáshoz szükséges vízpótlást biztosítani tudta, ezért esett a választás a Kisbalaton északi öblözetén, a komplex hasznosítási munka megvalósítására. I. A KOMPLEX MUNKA ISMERTETÉSE A Kisbalaton északi öblözetén vízügyi beavatkozással két feladatot kellelt megoldani, — az egyik a terület mentesítése az árvizek elöntéseitől, és — a másik a talajvíszszínszabályozás. Ennek az egy célt szolgáló kétirányú feladatnak a megvalósítását az alábbiak ismertetik. I. A terület leírása A Gyöngyös patak vízgyűjtőterülete két egymástól elütő részből áll. A határvonalat a Keszthely — Кarmacsi út környékén találjuk. E fölött hegyvidék jellegű a vízgyűjtő, meredek erdős hegyoldalakkal, a völgy hol kiszélesedik, hol teljesen összeszűkül. A Karmacs —Keszthelyi út alatt (18,695 km) teljesen megváltozik a völgy jellege, minden átmenet nélkül síkvidékivé válik. Innen dél felé haladva már nyomokban megtalálható a tőzeg, amely a völgyre nézve Hévíztől uralkodóvá válik. A tőzeg átlagos mélysége 3—4 m körül van, legnagyobb mélységeket (7—8 m) Hévíz magasságában találták. A terület a 105 — 107,00 m A. f.-i szintek közötti magasságon fekszik, a Balaton középszintje 104,90 m A. f., ma a Zala mértékadó árvízszintje 106,85 m A. f. A komplex hasznosításra kijelölt terület a fenti leírás szerint sík terület. Kezdődik a Karmacsi úttól és délen a Zala kétoldalán elterülő természetvédelmi területig tart. Területe 4250 ha, melyből 3700 lia a tőzeg (3. ábra).
