Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

3. füzet - Korim Kálmán-Liebe Pál: Hévízfürdő környékének mélységi vizei

Hévízfürdő mélységi vizei 3311 2. Hegységszerkezeti viszonyok I Iéviz környezetének tektonikai jellegét elsődlegesen a karbonátos alaphegység határozza meg. Л földtörténet középkorától a legújabb időkig, a hegységképződés idejében végbemenő (szinorogén) mozgásokkal szemben a rideg kőzetekből felépülő alaphegységtömeg törésekkel reagált. Az ismétlődő kéregmozgások hatására a főbb töréseken kíviil hasadékok, repedések és kőzetrések keletkeztek. így jött létre a Keszthelyi hegység rögszerkezete, mely geofizikai vizsgálataink értelmében az eltemetett alaphegység-részletben is folytatódik. A vidékre jellemző ÉÉNY-DDK, valamint ÉÉK-DNYNY és ËNY—DK irányú elsőrendű törések mellett a fiatalabb, másodrendű É-D-i és K—NY-i törések térszintkialakító hatása jól felismerhető. A legjellemzőbb törésvonalak (lásd 7. ábrán az 1. és 2-vel jelöltek) a Biked —Dobogó—Hévíz és a Dobogó — Egregy vonalban húzódnak. A Gyöngyösvölgy É-D-i irányú vonala az ÉN Y IJK, illetve az erre merőleges törések eredőjeként jelentkezik. Az alaphegység törésrendszere itt is, minként a Dunántúli Magyar Közép-hegységben, összetett. A Keszthelyi hegység nyugati peremének légi fényképei alapján Rádai Ödön parkettaszerű törésrendszert is kimutatott. A felszíni alaphegységvonulat nyugati peremének lezökkenését ismétlődő le és felmenő váltós-lépcsős vetődések jellemzik. Ez nemcsak a hegylábi, tektonikailag legjobban igénybevett övezet sajátsága, hanem a hegység szegélyétől távolabb is. így a geoelektromos felvétel a Dobogó és a hévízi tó között, a mintegy 150 in mély árok után, a tó alatt 60 m-re települt szerkezeti magaslatot mutatott ki (lásd 8. ábrán). E sasbércszerű kiemelkedéstől ÉNY-ra pedig a geofizikai vizsgálat viszonylag mély, 500 — 600 méteres szerkezeti árkot jelzett. É-i irányban az alaphegység emelkedik, míg Hévíztől délre az ún. Sziget pannon homokkődombja alatt a várt alaphegység-kiemelkedést a mérések nem igazolták. A Felsőpáhok — Nemesbük-i dombvonulat alatt viszonylagos kiemelkedés mutatkozik. A dolomit dőlése a Dobogó-hegyen DNY-i irányú, s az eltemetett alaphegység dőlése is ilyen a geoeletromos mérésekből szerkesztett szelvények alapján. A pannon homokkövek dőlése általában párhuzamos az alaphegységével. A fedőhegységben enyhe redőzöttség ismerhető fel [7J. Az alaphegység tektonikai jellegét szemlélteti a Dobogó-hegyről készült 9. ábra. A töréses szerkezet azonban nemcsak a karbonátos alaphegységre jellemző, hanem a fiatal fedőhegységre is. Ez legjellegzetesebben közvetlenül az alaphegységre települt kőzeteknél, különösen a kovásodott homokkőnél nyilvánul meg. A jól ismert cserszegtomaji kútbarlangban jól felismerhetők a töréses hegységszerkezeti elemek. A pannon utáni kéregmozgások intenzív voltát bizonyítja a legfelső pannon homok-homokkősorozatban kifejlődött kőzetrésrendszer és a kisebb vetődések, elmozdulások (Hévíz-Egregy, Vindornyaszőllős, Rezi) (10. ábra). A felsőpannon üledékösszletet behálózó törésrendszer vízföldtani jelentősége abban áll, hogy lehetővé teszi a triász időszaki karsztvíz áramlását és tárolását ezekben a fiatal fedőrétegekben is. Ennek következtében a hévízi tóforrás kilépési helye és a legtöbb hideg és meleg karsztvízadó mélyfúrás fakadási szintje Hévíz környékén felsőpannon homokkő. Л hévízi tóforrás tehát pannon utáni mozgások következtében létrejött repedésrendszer mentén keletkezett. A Keszthelyi hegység fiatal szárazulatképző (epirogén) mozgások révén kissó kiemelkedett. Részben ennek tulajdonlítható az egyébként eltérő kémiai jellegű