Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

3. füzet - Kozák Miklós-Szigyártó Zoltán: Az alulról vezérelt öntözőcsatornák bögéinek méretezése

Az alulról vezérelt öntözőcsatornák 5ugyanaz. A vízszinttartók már nem tudják tartani az alvízet az előírt pontossággal s így az vagy túlzottan mélyre süllyed, vagy pedig veszélyes módon megemelkedik. Ilyen módon az alulról vezérelt csatornarendszerben az alvízszinttartók alvizének pillanatnyi helyzetét ismerve mindég tájékozódni lehet afelől, hogy az üzem zökkenőmentesen működik-e, illetve, hogy ha baj van, az üzemzavar (vagy esetleg a túlzott vízigény) a csatorna melyik szelvényében okoz zavart. Ezért, ha ezt szükségesnek ítélik az egyes jelentősebb vízszinttartó zsilipeknél be lehet rendezkedni arra, hogy az alvíz helyzetét távjelzéssel egy olyan központba továbbítsák, ahol rendelkezésre áll a szükséges felszerelés és személyzet az üzemzavar elhárítására,, illetve ahol intézkedni tudnak a túlzott vízigények következtében szükségessé váló vízkorlátozás elrendelésére. Más oldalról azonban nem szabad szem elől téveszteni két dolgot. Azt, hogy a csatornarendszer helyes méretezése és rendszeres karbantartása esetén ilyen jellegű üzemzavarok csak meglehetősen ritkán, több évenként egyszer állhatnak elő; továbbá azt, hogy arról mindenképpen gondoskodni kell, hogy az alvízszinttartó műtárgyak üzemét (esetleg motoros) vízőrlők legalább naponta kétszer ellenőrizzék. így az amúgyis szükséges telefonvonalak felhasználásával az üzem irányítója a csatornarendszer működéséről mindenképpen kaphat rendszeres tájékoztatást. Ezért a költséges távjelző berendezéseket csak azokra a helyekre szabad előirányozni, ahol már az igen ritkán jelentkező üzemzavar is olyan rendkívüli károkat eredményezhet, hogy emiatt az átlag tizenkét óránkénti ellenőrzés máinem tekinthető elégségesnek. * * * Az alulról vezérelt öntözőcsatorna rendszerek kialakításával, a bögék méretezésével kapcsolatban összefoglalt szempontokat áttekintve megállapítható, hogy bár a tervezési munka egyes lépései nyilvánvalóan kirajzolódtak, ahhoz, hogy valóban megbízható tervek születhessenek még egy sor kutatási feladatot kell megoldani. Mindenekelőtt a valószínűségelmélet módszerével meg kell határozni az egyes csatornaszelvények vízszállítására mértékadó vízhozamértékek, továbbá a begék méretezése szempontjából mértékadó vízhozamváltozások kiszámításának a módját. A következő sürgős feladat az AVK) és AVIS típusú automata alvízszinttartók jollemző üzemi adatainak a megbízható meghatározása, hogy azok megnyugtató alapot szolgáltassanak a további számításokhoz. Végül ezt kell, hogy kövesse egy olyan program kifejlesztése, amely segítségével a böge méretezéshez szükséges nem permanens számításokat, elektronikus számítógépek felhasználásával, a gyakorlatban előforduló bármely összetett esetben el lehet végezni. Mindezen vizsgálatok az Országos Y'ziigi/i Hivatal által jóváhagyott, úgynevezett „B" szintű kutatási tervekben elő vannak irányozva; s bár az idő az épülő Tisza II. vízlépcsőhöz csatlakozó öntözőrendszerek folyamatban levő tervezése miatt igen sürget, minden remény meg van arra, hogy a szükséges alapadatok és összefüggések megfelelő időben rendelkezésre álljanak majd. 1. Csorna J.—Szígyártó '/..: 1 latásfokrendszer az öntözővizelosztó hálózat üzemének és műszaki színvonalának értékeléséhez. Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 190-1. évi munkájáról. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság kiadványa, Hudapcst, 1960. 3.">1—.'itiO. o. 2. Szígyártó /..: Az alulról és felülről vezérelt öntözővízelosztó-rendszerek és alkalmazási körük. Vízügyi Közlemények, Budapest, НИИ. 1. sz., 151 — 1(H). o.