Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

3. füzet - Balogh János: Az öntözés műveinek méretezése növénytermesztési alapokon (folytatás)

Az öntözés műveinek méretezése 281 de amiből ismét VF К = 0 ö.. 2 " %

f

m Az e<7;/ kútból megöntözhető terület nagysága végeredményben а /о/)/ vízhozamának (Q) és az öntözendő területen öntözni kívánt növényzet vízigényének a függvénye. Vagyis ezek szerint az egy kútból öntözhető terület hím Q v 0 Viszont a felszín alatti vízadórétegek nagyobb térségek számára kevés helyen teszik lehetővé a beöntözési arány 100%-ra való beállítását. Л. Dombvidéki tározókból öntözhető területek kiterjedésének meghatározása A tározókból öntözhető területek kiterjedésének meghatározását csupán — az öntözési célokra rendelkezésre álló vízkészlet és — az öntözendő vetésszerkezet vízigényének együttes értékelésével lehet helyesen elvégezni. Az öntözési célokra rendelkezésre álló vízkészlet meghatározásához előbb ismerni kell a tározótérben felfogható víz mennyiségét. Ez azonos a vízgyűjtőterületnek a tározás szelvénye fölötti részéről (

F), a tározási időszak alatt elfolyó víztömeggel ( V,) vagy annak egy részével. Vagyis V

1 = a Fh Ugyanazon tározótér és a hozzá tartozó vízgyűjtőterület esetén is erősen eltérő arányok alakulhatnak ki a vízgyűjtőterületről elfolyó és a tározótérben felfogható víztömegek között (V

2), a tározási időszak tartalmától függően. Az elfolyó és a tározótérben felfogható vízmennyiség csupán kis vízgyűjtőterületek, vagy rövid tározási időszakok esetében szokott azonos lenni. Vagyis a V

1

=V

2 esete viszonylag ritkán áll elő. Minél nagyobb a vízgyűjtőterület és minél hosszabb a tározási időszak, annál valószínűbb, hogy a V> V

2 esete áll fenn. Világos tehát, hogy a tározókat ezek szerint nemcsak a tározóterük vagy a hozzájuk tartozó vízgyűjtőterület nagysága, hanem annak az időszaknak a hossza alapján is meg kell különböztetnünk egymástól, amelynek folyamán érkező — egymástól igen eltérő — vízhozamok kiegyenlítésére használjuk fel azokat.