Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
1. füzet - Öllős Géza: A talajvízdúsítás fokozódó szerepe
14 Ollős Géza Utókezelés Az utókezelés a csírátlanítás, kémiai vízkomponensek, mint pl. vas, mangán eltávolítása, a ki nem szűrt szennyező anyagok eltávolítása ,a dúsítás révén vízbe jutott szennyeződések, mint pl. az íz- és szaganyagok eltávolítása céljából válhat szükségessé. A kielégítő mértékű előkezelés helyett elvileg az utókezelés betervezése nem kifogásolható, ennek alkalmazása során azonban a következő hátrányokkal kell számolni (L. Huismart, F. W. J. Van Haaren [2]): 1. Ha az oldott és kötött oxigén mennyisége a víz szervesanyagtartalmához viszonyítva kevés, már a beszivárgási felület környezetében levő talajtérben anaerob állapot lép fel. E miatt a dúsított víz vasat, mangánt oldhat a talajból, a maradék szervesanyag anaerob lebontódása pedig a víz ammónia és hidrogénszulfid tartalmát növeli. (Ezen anyagok utókezelés révén való eltávolítása drága.) 2. Ha a szerves anyagok oxidációja elégtelen, ezek a megmaradt anyagok az adszorpció révén a talajban kiszűrődnek, összegyülekeznek. Hosszú idejű dúsítási időszak esetében ezek az anyagok a víztermelő berendezésekig is előrejuthatnak, ezáltal a termelt vízben íz-, szagkárosodás jelentkezik. 3. Nagyon fontos szempont — különösen ha a távolabbi jövőre gondolunk — a vízvezető réteg tisztítókapacitásának, elsősorban a biológiai terhelhetőségének a figyelembevétele. Bizonyos határon túl a réteg képtelen megfelelő mértékben javítani a víz minőségét. Ilyenkor a nyersvíz minőségének romlásával egyidejűleg hirtelen romolhat a termelt víz minősége, és nagyon is drága utókezelés bevezetése válhat szükségessé. 4. Ha az előkezelés nem zárja ki a hirtelen, katasztrófaszerűen érkező káros szennyeződések (pl. olaj, benzin) beszivárgásának lehetőségét, hosszú időre tönkremehet a termelt víz minősége. Általános elvként állítható, hogy jobb, kiegyensúlyozottabb vízminőséghez juthatunk, ha az előtisztítás tökéletesebb. Végső soron a talaj a víz fizikai, kémiai, biológiai és bakteriológiai sajátosságainak finomítására, a még vízben maradt lebontható szervesanyag eltávolítására hivatott. Ha ez az elv érvényesül, és lia a talaj tiszta homok vagy kavics, a dúsított terület pedig a külső szennyeződéstől védett, a termelt víz gyakorlatilag útkezelés nélkül vezethető az elosztóhálózatba. Más a helyzet, ha a talaj szervesanyagokat stb. tartalmaz: ez esetben az utókezelés rendszerint elkerülhetetlen. Az elő- és utókezelés szükségessége, a tervezés alapvető szempontjai Schmidt alapján [16] különösen jól követhetők a 9 — 12. ábra alapján. A 9. ábra a felszínvíz előtisztítás nélküli beszivárogtatása során kialakuló lassúszűrőrétegbeli tisztítási folyamatot érzékelteti. Az ábráról látható, hogy a szűrő felső rétege a szervetlen lebegőanyagok, a szerves detritus, és az algák miatt tömődik el. A szervetlen lebegőanyagok amellett, hogy a szűrő felső rétegének eltömődését elősegítik, a szűrőbeli lebontódás folyamatát lényegében nem befolyásolják. A szerves detritus 4, továbbá az algák által termelt, a szűrőbe jutó szerves anyagok — mennyiségüktől függően — a lebontódási folyamatokat és így a szűrő tisztítási funkcióját azonban nagyon jelentősen befolyásolhatják. Különösen az algák nagymértékű elszaporodása időszakában, azok szervezeteinek elhalását köve' Szerves detritus = szétesett állati és növényi szövetek és sejtek maradványai.
