Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
2. füzet - Balogh János: Az öntözőművek méretezése növénytermesztési alapon (első rész)
Az öntözőművek méretezése 1<JÍ) 7. ábra. Szántó öntözőtelep vízigénijábrája kiegyenlítés után Fig. 7. Water demand curve for irrigated ploughland after balancing Bild 7. Wasserbedarfskurve einer bewässerten Ackerfläche nach Ausgleich kell azt az időtartamot, mely alatt ezzel a vízszolgáltatással a többi növény öntözései biztosíthatók. Ez az időtartam a t = V ö-F ö ahol a jelölések azonosan az előzőkben alkalmazottakkal. A többi növény teljes vízkivételi kapacitással történő öntözéséhez az öntözési csúcsidőszakban a normális 16—18 órás napi üzemidő 20. esetleg 21 órára emelésével nyerhetünk annyi időt, hogy a másod (vagy más túlterhelést jelentő) növények öntözése is a kívánt időszakban lehető lesz. Az előbbi példa kiegyenlítés utáni vízhozamigényeit a 7. ábrán mutatjuk be. A tervezés során természetesen nem tolhatjuk el tetszés szerint az egyes növények öntözéseit az agrotechnikai szempontból helyes időszakról és azok víznormáit sem csökkenthetjük le. Az alábbi elveket feltétlenül be kell tartani: — az öntözések vízadagjait semmi esetre sem szabad csökkenteni a kiegyenlítésérdekében ; — az egyes öntözéseket nem szabad később befejezni a megadott határidőnél; — az egyes öntözések kezdetét legfeljebb 2—3 nappal hozhatjuk előbbre és — az egyes növények öntözési fordulója legfeljebb 2—3 nappal hosszabbodhat meg. c) Esőztető öntözőfürtökben és rendszerekben az öntözővíz-ellátás az ivóvízszolgáltatáshoz válhat hasonlóvá. Az ilyen öntözővíz-ellátás lényeges elemei a következők : Az esőztető fürtökben a vízkivételi csapoknál — csupán meghatározott nagyságú vízhozam (esőztető fürtök esetéhen nyomás is) — az ím. vízhozamegység használható fel az öntözőüzem által. Az egyes cntözőüzeir.ek csupán a részükre engedélyezett számú vízhozam-