Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Rákóczi László: Mérnökképzés Kanadában 131 képzést, a továbbtanuló viszont más karok tantárgyait is felhasználva számtalan határtárgykörben képezheti magát. Hátrányos, a közérdekkel gyakran szembenálló viszont az a helyzet, hogy nem lehet az ország gazdasági élete, vagy tervezett fejlesztési iránya szempontjából kívánatos arányokat, létszámviszonyokat kialakítani az egyes szakterületeken. Másik hátránya ennek a továbbképzési rendszernek, hogy az előadásokat látogató hallgatócsoportok csaknem mindig heterogén összetételűek a más karokról érkező tanulók miatt. Általános panasz a szakmában dolgozó, M.Sc. fokozattal rendelkező, de doktorátust szerezni kívánó mérnökök részéről, hogy erre az egyetem elhagyása után évekkel már alig van mód. Ha valaki nem engedheti meg magának, hogy az alapdiploma megszerzése után három évet tanulással töltsön, hanem családi vagy más okból azonnal munkába áll, később munkaköri lekötöttsége miatt ezt már nem teheti, még ha volna is rá pénze. Ezek a kritikusok azt hangoztatják, hogy a jelenlegi továbbképzés túlságosan futószalagszerű. Aki bentmarad, azt az egyetem három év után „automatikusan" mint doktort bocsátja ki. Bár ebben van igazság, hiszen sokan kénytelenek pusztán anyagi feltételeik miatt lemondani a további fokozatok megszerzéséről, megállapítható, hogy mindazok, akik az alapdiploma utáni azonnali előnyös elhelyezkedésről lemondva évekig vállalják a szűkös viszonyokat a tanulás kedvéért, általában igen szorgalmas, lelkes hallgatók. Összefoglalva arra szeretnék rámutatni, hogy bár az ismertetett oktatási rendszer más társadalmi és gazdasági feltételek között alakult ki, mint a mienk, annak előnyeit és hátrányait célszerű mérlegelni egyetemi oktatási reformjaink során. Kétségtelen, hogy az alsóbb évfolyamok tananyagában mutatkozó nagy színvonalkülönbség ellenére a B.Sc. címmel rendelkező mérnökök nagy többsége a gyakorlati életben jól megállja a helyét. Meg kellene vizsgálni, nincsenek-e a mi mérnökhallgatóink egyikmásik tárggyal feleslegesen túlterhelve, nem teng-e túl az elmélet a gyakorlat rovására? Ennek a kérdésnek érdemi elemzése természetesen nem az én feladatom. A szakmérnökképzés bevezetése hazánkban is lépés a „kétszintű" mérnökképzés felé. Elterjedése bizonyára vissza fog hatni mérnöki alapoktatásunk szerkezetére is. A helyes arányok kialakításához nem árt felhasználni a tengerentúli példa tanulságait. 9*