Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Böcker Tivadar: Magyarországi karsztvízkutatás jelenlegi helyzete

496 Böcker Tivadar szemcsék közötti hézagok pontszerűnek tekinthetők. Az áramlási síkból a kitérés minimális, ezért az áramlás síkbeli, a rendszer homogén a repedéses rendszerhez képest. A repedezett karsztos kőzeteknél a vízvezető térfogat vonalas jellegű, a repedések kapcsolódása gyakorlatilag mindig háromdimenziós. A repedések mérelei, térbeli eloszlása élesen eltér a porózus rétegektől. Szélességük, magasságuk több méterig terjedhet. Minél kisebb és szétszórtabb repedésekből áll, a bennük levő szivárgás annál inkább megközelíti a homogén, porózus kőzetekre jellemző szivárgás sajátosságait. Ezért ez a repedezett kőzetekben a vízmozgás egyik — az egyszerűbb — határeseteként fogható fel. A másik határeset a simafalú csövekben történő áramlás. Még az egyedi repedések vizsgálatakor sem lehetséges az áramlást befolyásoló összes tényezők hatásának elkülönített vizsgálata. Ezek közül pl. a repedés mentén a helyi nyomásveszteség sem állandó. Azonban hasonló a helyzet a rendszer különböző pontjaihoz tartozó valamennyi geometriai, kinematikai és a víz anyagi sajátosságát kifejező tényező vizsgálatakor is. így a repedezett kőzetek járataiban a vízmozgás csakis statisztikai törvényekkel jellemezhető. A legnagyobb vízszin, illetve víznyomás-esések természetesen a megcsapolási pontok közvetlen környékén jelentkeznek. Az itteni szivattyúzást növelve, a repedésekben csökken a nyomás, de ez a vízkivételi hely környékén különösen nagymértékűvé válik. Ez a tehetetlenségi erők nagy fontosságát mutatja. Azonos repedéshálózatot több helyen megcsapolva, önálló hatásterek alakulnak ki a közös depressziós térben (10. ábra). Az ábráról az is látszik, hogy a közös hatásterületen belül áramlási holttér is kialakul. Feltűnő az „A"-va! jelölt — hatástéren belüli — vízválasztó jelenléte is. Ez annyit jelent, hogy a depressziós térben nemcsak a megcsapolási pontok,, hanem az eredeti áramlási irány felé is van vízmozgás. Itt a víznívó csökkenését az eredeti áramlási irányba jutó lényegesen kevesebb víz mennyisége idézi elő. Az ábrán a hatástéren belüli vízválasztó kialakulása metszetben is látható. Némely esetben a hatástéren belül egy-egy fúrásba beadott nyomjelző anyag sem a megcsapolási helyeken, sem a forrásokban nem jelent meg. Ennek az áramlási holttér lehet az újabb magyarázata. Kísérletek voltak a mesterséges megcsapolások vízhozamának előzetes megállapítására. Öllös Géza modellkísérletei arra utalnak, hogy a repedéshálózatban végbemenő áramlás a lamináris, turbulens és az átmeneti tartományába esik. Ezt mutatták a nyomás függvényében a vízhozamra megállapított összefüggések is. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben 1967-től kezdődően foglalkoznak a karszlhidraulikai törvényszerűségek vizsgálatával. A kutatás során bevezették a fiktív hasadékos — karsztos kőzet fogalmát. A fiktív hasadékos kőzetnek nevezik azt a kőzetmodellt, ahol a vízjáratok rés keresztmetszetűek, a rések egymásra merőlegesek és azonos szélességűek, valamint egyenlő távolságra helyezkednek el egymástól. Számítási módszert dolgoztak ki a fiktív kőzet és a valóságos kőzet hézagtényezőjének, a résméretek függvényében történő meghatározására. Kimutatták hogy a felületi és a térbeli hézagtényező számszerű értéke még a fiktív kőzet esetében is eltér egymástól. A hézagtényező értékének elméleti megfontolásai arra mutatnak, hogy a másodlagos porozitás függvény a térbeli irányoktól, valamint a vizsgál! kőzet-térfogat nagyságától is függ.