Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Zorkóczy Zoltán: A Felsőduna szabályozása

92 Szepessy József lehetőségét, hogy az általam megoldatlannak mondott kérdések megoldásával valaki már foglalkozik, és esetleg már részeredményekről is beszámolhatna. A cikk a nagybajcsi rossz gázló rendezésének kérdésével foglalkozik, kiragadva ezt a Felső-Duna egészéből. A szabályozás leírt célja a felülről érkező hordalék továbbszállítása anélkül, hogy a gázlóban kellemetlen középzátony alakulna ki. Ennek érdekében szűkítették a középvízi medret. A munka eredményeként a beszűkített részen a meder normális mértékig kimélyült, feljebb „a nagy sarkantyúk duzzasztása miatt" viszont erős feltöltődés indult meg, és egy ezelőtt bajt nem okozó zátony kezd elfajulni. Ezért a szerző ugyanilyen szűkítés megépítését java* solja néhány km-rel feljebb is. A művek alatti szakaszon egyelőre jelentékeny feltöltődés nem észlelhető. A szabályozás eddigi hatásaként leírt jelenségek egyértelműen megmagyarázhatók általános folyószabályozási ismereteinkkel, melyekből azonban a továbbiakra nézve már kevésbé kedvező előjelzéseket tehetünk. Szűkítésnél megnő a sebesség, a teljes beszűkített szakaszon megnő a vízszint esése és természetesen nő a hordalékszállító erő is. Az esésnövelés beduzzaszt a szűkítés fölötti szakaszra, ott megindul a hordaléklerakódás (a mérések szerint 2 év alatt 537 ezer m

3 rakódott le). Ez a hordalék mennyiség hiányzik a beszűkített szakaszra érkező vízből, és lia a szűkített részből a víz nem szed fel több hordalékot, mint amit a szűkítés alatti mederszakaszon el tud szállítani, ott komoly lerakódást nem fogunk észlelni. Ez a kedvező kép azonban csak rövid ideig tarthat. Amint a szűkített szakasz fölötti részen a károkozás nélkül felölthető tér megtelik, akkor vagy haladéktalanul meg kell kezdeni ott a kotrást, vagy a hordalék most már tovább juthat, és a beszűkítés alatt is megindul a feltöltődés. Nem meggyőzően általánosítható ezért sem térben, sem időben az a megállapítás, hogy a szabályozás hatása 3—4 km-re lefelé kedvező lenne. A mérések szerint a nagybajcsi gázló közelében szabályozás után 2 év alatt 700 ezer m

3 hordalék rakódott le, míg ugyanitt azelőtt évi 100 ezer m

3 körüli nienynyiséget kelett kikotorni. A fentiek figyelembevételével az is kérdéses, ki lehet e várni a kotrások újbóli megindításával azt a 8 évet, ami alatt pénzértékben is megtérülne a szabályozóművek építése (ami egyébként itt nehezen lehet a cél), vagy — esetleg a felső gázló elfajulása miatt is —- a kotrást már előbb meg kell indítani. A cikk szerint költségkeret hiánya miatt kimaradt az ellenőrző mérések közül a vízszint esésének a vizsgálata, mely pedig igen nagy jelentőségű lenne. Ha a mederszűkítéssel sikerült volna elérni, hogy a nagyobb átlagmélységű mederben az eredetivel azonos vízszintesés mellett álljon elő a kellően nagyobb sebesség, az eredményt minden várakozáson felülinek kellene mondani. A szűkítés feletti nagy lerakódás mindenesetre ennek ellenkezőjére utal, de fontos lenne az esést mielőbb műszeres mérésekkel meghatározni. IIa az esés tényleg megnőtt, akkor ez a szabályozási módszer hosszabb mederszakaszon nem alkalmazható (az egykori FelsőDuna-szabályozás Pozsonyban méteres nagyságrenddel emelte meg a vízszinteket), helyileg alkalmazva viszont a szomszédos szakaszok hordalékviszonyait teszi tönkre. Az esés mérése egyben a 12. ábrával kapcsolatban bemutatott méretezési eljárásnak is fontos próbája lehetne. Véleményem szerint a hagyományos eszközökkel végzett mederszabályozás a Felső-Dunán alkalmas lehet arra, hogy a különösen rossz mederszakaszokat az átlagos (kevésbé rossz) szintre javítsuk, de gondosan ügyelni kellene arra, milyen mértékig szabad eközben a szomszédos részek hordalékviszonyait elrontani. Ezen-