Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Zorkóczy Zoltán: A Felsőduna szabályozása

•68 Zorkoczy Zoltán lását, öt jobbparti és négy balparti mellékágöblözet rendezését — belépcsőzését — tartalmazza. A 8. ábra a Felső-Duna 1842—1816 fkm közötti szakaszát ábrázolja a tervezett szabályozási művekkel. A tervben az egységes partvonal magasságát a hullámtér átlagos magasságának megfelelően határozták meg. Ez a szint a DB felett +3.0 m-es magasságban van, ami a dunaremetei vízmércén 550 cm-es vízállásnak felel meg. Az ehhez tartozó vízhozam mintegy 3500 m

3/s. A partvonal kialakítását úgy tervezték, hogy a vezetőmüvek mögötti mellékágakat és az alacsony partszakaszokat mederből kotort kaviccsal töltik fel. A kavicsfeltöltés koronaszélességét 30 m-re, a hátsó rézsűjét 1:10, a vízfelöli rézsűjét pedig — kő vagy műkő burkolattal — 1:2 hajlásúra tervezték. A vezetőmüveket DB fölött + 2,0 m koronamagasságra kell kiegészíteni. A kavicsháttöltések védelmére a mellékágakba a vezetőművektől 50—100 m távolságban anyagvisszatartó gátakat terveztek. A tervezett művek mintaszelvényei a 9. ábrán láthatók. A mellékágak belépcsőzésénél arra törekedtek, hogy az első elzárássorozat az öblözet felső határán, az utolsó pedig lehetőleg az alsó harmad környezetében legyen. A közbenső elzárássorozatokat úgy helyezték el, hogy az egyes gátak igénybevétele lehetőleg egyenlő és a kialakuló maximális vízlépcső 0,8—1,2 m között változzon. A mellékágelzárás-sorozatok gátjainak magassága — helyzetüktől függően — DB fölött +2,0 m és +1,0 m között változik. A főágakban egyes helyeken az árvízvédelmi töltések védelmére partbiztosításokat terveztek. A tervezett szabályozási munkákhoz kereken 355 ezer m

3 kő és 2,2 millió m

3 kavics szükséges. A költségelőirányzat 106 millió Ft és 80 millió csehszlovák korona. II. RÉSZ Л FELSŐ-DUNA EGYSÉGES PARTVONALÁNAK KIALAKÍTÁSA ÉS A MELLÉKÁGÖBLÖZETEK RENDEZÉSE I. A najjybajesi gázlós szakasz szabályozása 1. A szabályozás előkészítése és tervezése A Felső-Duna szabályozási viszonyai — mint azt előzőekben már ismertettük — az 1950-es évek közepére nagymértékben leromlottak. Különösen sok gondot okozott a nagybafesi gázló — 1801 fkm —, mely az 1960-as évek elején már a szakasz legrosszabb gázlója volt. 1962-ben már 108 napon át jelentettek Nagybajcsról 25 deciméternél kisebb vízmélységet, és a legkisebb gázlómélység 4 napig, mindössze 13 deciméter volt. A részletes gázlóadatokat а II. táblázat tartalmazza. A nagymértékű mederelfajulás annak ellenére következett be, hogy az 1858— 1959. években a nagybajcsi kisvízszabályozási műveket eredeti állapotukra helyreállították, és 1957—1962 között e gázlóban évi átlagban 79 000 m

3 kotrást végeztek. A gázlókotrások részletes adatai a 10. ábrán láthatók. Ebben a helyzetben szükségszerű volt szabályozási művek építésével megkísérelni a gázló rendezését, hogy a megfelelő méretű hajóutat biztosítani lehessen. A munkálatok mielőbbi megindítását az is indokolta, hogy a Dunabizottságnak a