Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Zorkóczy Zoltán: A Felsőduna szabályozása

Válasz: A Felső-Duna szabályozása 65 középvízi meder szűkítését célszerűen a meglévő kisvízszabályozási művek sarkantyúk — felhasználásával lehet megvalósítani. A középvízi meder szűkítését — a kiválasztott kísérleti szakaszok eredményeinek figyelembevételével — két-három ütemben célszerű végrehajtani úgy, hogy 3000 m

3/s körüli vízhozamoknak megfelelő szintre történjen a kiépítése. e) A tervezési munkálatokat — fenti irányelvek alapján — azonnal meg kell indítani és az általános szabályozási tervet jóváhagyásra a KMB soronkövetkező 1964. évi XXV. ülésszaka elé kell terjeszteni. f ) A már egyéb okokból korábban megindított nagybajcsi kisvízszabályozási munkákat kísérleti célokra is fel kell használni a mederszűkítés hatásának vizsgálatához. A kisérleti szakasz mederváltozásait folyamatosan nyilván kell tartani. A tervezett kisvízi sarkantyúk hatását laboratóriumban, kismintán is meg kell vizsgálni. g) Az egységes főmeder kialakítása érdekében tovább kell folytatni a kutatómunkát, kísérleteket és meg kell vizsgálni a felső-dunai vízierőmű-rendszer létesítésével kapcsolatos folyamszabályozási kérdéseket is. A KMB XXIV. ülésszaka a munkabizottság jelentését elfogadta és az egységes főmeder kialakítására vonatkozó fent vázolt irányelveket jóváhagyta [10]. A Felső-Duna szabályozását 1963. óta e jóváhagyott irányelvek szerint készült, illetve átdolgozott tervek alapján végzik. 4. A szabályozás újabb feladatai A KMB XXIV. ülésszaka után két feladatot kellett sürgősen megoldani. Egyrészt a lehető leggyorsabban el kellett készíteni azokat a terveket, melyek alapján a szabályozási munkákat megindítják, másrészt a tervezési munkákkal egyidőben végre kellett hajtani a mederszűkités mértékének meghatározására irányuló kísérleteket. Az általános szabályozási terv elkészítéséhez szükséges részletes irányelvek kidolgozása során — ekkor már figyelembe véve a felső-dunai vízerőmű-rendszer folyamszabályozási vonatkozásait is [17] — megállapították, hogy a szabályozási munkák célszerűen csak két ütemben hajthatók végre [20]. Sőt a két ütemben tervezett munkákat időben is szét kellett választani. Ennek megfelelően az első ütemben a főmeder, az egységes partvonal kialakítását és a mellékágrendszerek rendezését — belépcsőzését — a második ütemben pedig — keresztirányú művek építésével —- a középvízi meder szűkítését tervezték. A szabályozási munkák két ütemre osztását a következők indokolták: a középvízi meder leszűkítése előtt feltétlenül ki kell építeni az egységes partvonalat és a főmeder vízveszteségét minimumra kell csökkenteni; ezzel egyidőben végre kell hajtani a középvízi meder szűkítésére vonatkozó kísérleteket, és ezek eredményeit figyelembe véve kell elkészíteni a munkák kiviteli terveit ; végül tekintettel a tervezett dunai vízerőműrendszerre, egyelőre csak azokat a szabályozási munkákat lehetett tervbe venni, melyek egyrészt a vízerőmű-rendszer üzembe helyezése után is szükségesek, másrészt azokat, melyeket a vízerőmű-rendszer megvalósulásáig a nemzetközi hajóút biztonságos fenntartása érdekében kell elvégezni. A fenti meggondolások alapján az egységes partvonal kialakítására és a mellékágak rendezésére általános szabályozási terv egyelőre csak a Felső-Duna 1842—1816 fkm-ek közötti szakaszára készült [20]. A vízerőmű-rendszer megvalósulásának esetén 5 Vízügyi Közlemények