Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

KÖNYVISMERTETÉS KÉZDI ÁRPAD: TALAJMECHANIKA I. Harmadik, átdolgozott kiadás Ismerteti: PAPFALVY FERENC A Talajmechanika 1952-ben megjelent első kiadása volt a magyar szakirodalomban az első olyan mű, mely részletesen tárgyalta a talajmechanika laboratóriumi, elméleti és gyakorlati kérdéseiből szinte mindazt, amit erről a tárgyról abban az időben tudni lehetett. Ezért vált az egyetemi tankönyv a talajmechnikával foglalkozó mérnököknek is mindennapos olvasmányává és még a különleges esetekben is hasznos segédletévé. A tudományág rendkívül gyors fejlődése tette szükségessé a további, átdolgozott kiadások megjelentetését. A most megjelent könyv voltaképpen már az 5. kiadás, mert két magyar (1952 és 1959) és két német nyelvű (1904 és 1968) kiadás után került sor, a harmadik magyar kiadásra. Az egymást követő kiadásokban jól tükröződik, hogy a szerző éberen figyeli a világszerte folyó kutatómunkát, folyamatosan átveszi az újabb és újabb eredményeket és elhagyja azt, ami túlhaladott, elavult. A talajmechanika elméleti alapjainak fejlődése mutatkozik meg az egyes témakörök csoportosításának és tárgyalási módjának fokozatos megváltozásában is. Az első és részben még a második kiadás is, a talajmechanika számos kérdését a laboratóriumi kísérletek szemszögéből közelítette meg. Az új kiadás már elsősorban a jelenségek fizikai törvényszerűségeiből indul ki és inkább csak a szemléltető magyarázat érdekében említi a fontosabb vizsgálati módszereket. Ez a változás nem csupán annak tulajdonítható, hogy a laboratóriumi eljárásokat a Szerző az időközben (1962) megjelent Talajmechanikai praktikum c. könyvében külön is közreadta, hanem szemlélet megváltozására is utal : a talajmechanika a tisztán tapasztalatakon nyugvó ismeretekből századunk első felében fejlődött félig tapasztalati, félig elméleti alapokon álló tudománnyá, napjainkban pedig az elméleti módszerek további erős fejlődésének korszakában élünk. Az új kiadás a korábbiaknál még áttekinthetőbb és átfogói)!) módon ismerteti a talajok alkotórészeit, szerkezetét, osztályozásának módjait, valamint a talajokban uralkodó feszültségeket. Lényegesen bővült és a vízépítő mérnökök részére különösen fontos ismeretanyagot foglal össze a ,,Vízmozgás a talajban" c. fejezet, melyben új anyagként szerepel a síkbeli potenciáláramlás, valamint a telített talajok nehézségi erő útján való víztelenítése és ide kerültek a talajok konszilodációjával foglalkozó alapelvek is. A legújabb kutatási eredmények alapján tárgyalja a kötött talajok nyírószilárdságának kérdéseit, a talajok alakváltozásaival foglalkozó fejezet pedig a reológiai fogalmak ismertetésével bővült. A tárgyalt anyag csoportosításának módosítása következtében az előző kiadásokhoz képest kimaradt a kötetből néhány fejezet. (Szabad rézsűk állékonysága; A talaj teherbírása; Földtömegek határegyensúlya; Talajtömegek rugalmas állapota.) Ezeket bizonyára a további kötetekben fogjuk — valószínűleg átdolgozott formában — megtalálni. A könyv új kiadását a vízépítő mérnökök is örömmel fogják fogadni és haszonnal fogják forgatni.