Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

.550 Ismertetések elesik, nem tölthetünk a cső köré nedves földanyagot. Ezeknél a talajcsőkészítő gépeknél azonban ma sok esetben még probléma a célzóberendezés és a mélyirányítás, melyeknek feladata a megfelelő esést a cső számára biztosítani. A további fejtegetés során a szerző, a gépi talajcsövezés kapcsán az alább vázolt megállapításokat teszi: — A talajcső árokásó-gépek talajvíz áztatta talajokban az árok fenekét és oldalfalait is elkenik, s ezáltal további nehézséget, akadályt állítanak az áramló víz útjába. — A csapadékvíz-áztatta talajok víztelenítésénél a talaj csövezést kombinálják más kultúrtechnikai beavatkozással (vakonddrénezés, mélylazítás, mélyszántás), esetleg ezeket az utóbbiakat magukban, vagy egymással kombinálva alkalmazzák. — Tőzegtalajokban, erősen elbomlott, fában szegény tőzeg esetén a talajcsőmaró jól bevált. Ez a gép 15x20 cm (szxm) drénjáratot állít elő, melybe nem fektetnek talajcsövet. — Talajvízszint-szabályozás esetén a nyomásveszteségek Someren (1964) sémája alapján ábrázolhatók (2. ábra). Eszerint két talajcső között a nyomásveszteség három részből tehető össze: a) horizontális nyomásveszteségből (/i

h), melyet a középponttól a 2. sz. piezométerig a vízszintes irányú talajellenállás okoz. b) radiális nyomásveszteségből (h

r), melyet az áramkép leszálló ágán a radiális irányú talajellenállás okoz, c) belépési nyomásveszteségből (Л

0), melyet a talajcsőárok földanyaga, a szűrő, a cseréptalajcső-fugák, vagy a- műanyagcső rései okoznak. — Ha a talajcsőárok talaja majdnem vízzáró, úgy a víz csak nagyon nehezen jut a talajcsőhöz. Az áramlási és nyomásviszonyokat a 3. ábra mutatja. A modell főleg finom (folyós) homoktalajokra, iszaptalajokra és tőzegre vonatkozik. Ilyen esetekben a szűrő nem sokat segít, hanem visszatöltés előtt ki kell szárítani a kiemelt talajt, kötött talajoknál egészen a sodrási határig. — Ha a talajcsőárok talaja vízáteresztő, a talajcsövek belépőnyílásai játszanak döntő szerepet. A 4. ábra a cserép- és műanyagcső közvetlen közelében kialakuló áramlási viszonyokat ábrázolja. Látható hogy cseréptalajcső esetén a víz áramlása az illesztőhézagoknál (fugák) összpontosul. Szükséges ezért az áteresztőképességnek különösen e helyen biztosított magas értéke. Műanyagcsöveknél — az egyenletesen eloszló belépőnyílások következtében — az áramlási viszonyok kedvezőbbek. Itt is szükséges azonban megfelelő áteresztőképesség biztosítása, esetleg szűrőanyaggal. — Nemrégen barázdákkal ellátott cseréptalajcsöveket vezettek be az egyenlően elosztott nyílások által biztosított előny kiaknázása céljából. Ezek is csak akkor működnek megfelelően, ha a fugák elég nagyok, amit a gépi drénfektetés alkalmazása nem biztosít kellő mértékben. — Cseréptalaj csövek esetén fontos szerep jut a fugák szélességének. Kézzel fektetett csöveknél I. oszt. anyaggal 1 — 3 mm, II. oszt anyaggal 2 — 5 mm fugaszélesség az általános. Ezt úgy biztosítják, hogy a csődarabokat lazán illesztik egymáshoz. Gépi fektetés esetén azonban a csőzúzdán egymásra nehezedő 6 — 8 cső 1 kp/cm

2 3. ábra. Talajvízáramlás nehezen áteresztő ( túlnedves ) talajjal visszatöttött csőárok esetén