Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Vízhozamviérö műtárgyak 543A burkolat és a bukóéi kiképzése Az irodalmi útmutatás szerint a műtárgy felületét a mérőszakaszon egyenletesen kell kiképezni. Kőburkolat esetén a felületet a burkolólapok simára vésésével és a hézagokat pedig cementhabarcsos kitöltéssel kell készíteni. Az egyenetlenül kiképzett felületek a víz áramlását befolyásolják és az okozott turbulencia következtében csökkentik a sebességmérések pontosságát. A fenéklépcsőveí rendelkező műtárgyak bukóéi részét a káros deformációtól bebetonozott idomacéllal kell védeni. A fenéklépcső kiképzésénél a bukóéi 5 — 10 cm-rel történő előrevitele szükséges, hogy a kisvíz ne a bukó homlokfalán csordogáljon be, mert átázást és lefagyást idéz elő. Felvízi és alvízi csatlakozások Több helyen tapasztalható, hogy a betonműtárgy a felvízi részen közvetlen a földmederhez csatlakozik. Ezeknél a műtárgyaknál kimosások tapasztalhatók. Azoknál a műtárgyaknál, ahol a betonhoz megfelelően kialakított kőszórás csatlakozik, a műtárgy állékonyságát a kimosás nem veszélyezteti. Súlyosabb a helyzet a műtárgyak alvízi szakaszán. Néhány műtárgynál olyan rövidre méretezték a vízládát, hogy az alkalmazott energiatörőve nem tudja biztosítani a szükséges csillapítást. Ezeknél a műtárgyaknál egy nagyobb árvíz után a műtárgy állékonyságát veszélyeztető kimosások keletkeztek, melyeket kőszórással kellett helyreállítani. Több műtárgy felülvizsgálása folyamán azt találtuk, hogy a megépült műtárgyak vízládája és utófenékburkolata nem felel meg a hidraulikai számításoknak. A hidraulikai számításokon alapuló alvízi részt rövidítették és ennek folytán nincs biztosítva minden vízállásnál a szükséges csillapítás és a rohanó víz előbb-utóbb, a műtárgy életére veszélyes kimosásokat idéz elő. Sok esetben a vízláda mögötti energiatörő fogak nem felelnek meg a követelményeknek. Bizonyos vízhozamoknál a fogak bukót képeznek és 20—30 cm-es átbukás után, a víz nagy energiával (csillapítatlanul) halad tovább, megrongálva a műtárgy utáni mederszakaszt. Több műtárgy vízládájában nagymennyiségű hordalék rakódott le. A feltöltődött vízláda természetesen nem biztosítja a hidraulikai számításoknak megfelelő hatást. Ezért a feliszapolódott vízládából a lerakódott anyagot időszakosan el kell távolítani. Vízhozammérő műtárgyak hitelesítése Tapasztalataink szerint, minden vízhozammérő műtárgyat külön kell hitelesíteni. Azonos típusú és méretű más-más vízfolyásra épített műtárgyak vízemesztése eltérő. Vízhozammérő műtárgyak esetében az azonos vízálláshoz tartozó vízhozam függ a műtárgy méretein kívül a felvízi folyószakaszon kialakuló lefolyási viszonyoktól (esés, érdesség) a felvízi sebességektől és a műtárgy felvízi rávezetési viszonyaitól. A lefolyási viszonyok vízfolyásonként változnak, ezért az elméleti meggondolások, vagy modellkísérletek alapján készített vízhozamgörbék csak tájékoztató jellegűek és ellenőrző vízhozammérés nélkül a levonuló vízmennyiségek meghatározására semmi esetre sem fogadhatók el. Kisvízfolyásokon létesített műtárgyak teljes vízjátékra érvényes vízhozamgörbéjének az előállítása éppen olyan nehézségbe ütközik, mint természetes nyilvántartási szelvények esetében. A helyzet csak annyival jobb, hogy kevesebb számú és megbízhatóbb mérés alapján kielégítő pontosságú és hosszú időre érvényes vízhozamgörbét kapunk, míg a természetes kisvízfolyások szelvényeire csak nagyszámú mérés alapján szerkeszthető vízhozamgörbe. Eddigi vizsgálataink azt bizonyítják, hogy jól megépített vízhozammérő műtárgyakban végzett mérések vízhozamgörbe körüli átlagos relatív szórása 5 — 10%. Meg kell jegyezni azt, hogy az 5 —10%-os szórás még nem garancia a levonuló vízmennyiségek hasonló pontosságú meghatározására. Kielégítő pontosság csak akkor biztosítható, ha az üzem folyamán a mérési időszaknak megfelelő lefolyási viszonyok biztosítva vannak. Itt elsősorban a rávezetési és felvízi viszonyokra, az áramlási és hordalékviszonyokra (esetleges lerakódás), valamint a műtárgy vízemész-