Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

RÖVIDEBB KÖZLEMÉNYEK ÉS BESZÁMOLÓK Rovatvezető: STAROSOLSZKY ÖDÖN A SVÁJCI VÍZGAZDÁLKODÁSI SZÖVETSÉG PROBLÉMÁI 1 VINCZE OSZKÁR 2 A vízienergiáról atomenergiára való áttérés eredménye elé Svájcban is, mind a szakmai, mind a laikus közvélemény igen nagy várakozással tekint. E korszakot jelző változás a vízerő hasznosítás és ezzel a természet háztartásába való emberi beavatkozás csökkenését ígéri. Ez a beavatkozás ez ideig a gazdasági élet és a technika parancsára elkerülhetetlen volt. A jövőben azonban a villamosenergia-fogyasztók növekvő energiaigénye számottevőbb beavatkozások nélkül is, bőségesen kielégít­hető lesz. Ez a gazdaságtörténeti leg jelentékeny esemény igen fontos egyéni és csoport­érdekeket érint és bolygat meg. Az ipar — a mérnökök és műszaki emberek úttörő­munkája és az utóbbi évtizedek anyagi erőfeszítései nyomán — éppen a svájci Alpokban óriási hidraulikai és elektrotechnikai müveket hozott létre, ennek során az építővállalatok igen tetemes költséggel olyan felszereléseket, gépparkot alakítottak ki, amelyek pénzügyi vonatkozásban is igen nagy tőkebefektetést képviselnek. Számottevő tapasztalat, tudás, anyag, szervezési készség, tehetség hasznosításához kell az ország határain belül, de az egész világpiacon is merőben új ,,bevetési területet" teremteni. Ez a fonákja a nagy átalakulásnak, amely rátermettségben, alkalmazkodó képességben és állhatatosságban is igen kemény követelmények elé állítja majd Svájcban az érintett szakmákat és vállalatokat. A vízerőhasznosítás. Jóllehet Svájcban 1966 óta a vízerőhasznosítási beruházásokban bizonyos retrográd irányzat érvényesül, még mindig 690 millió svájci frankot tett ki az az összeg, amelyet vízerőművek beruházásaira fordítottak. Ily módon ez idő szerint (1968) 25 vízerőmű — közepes évi kapacitással számítva is — kereken 3,3 milliárd kilowatt­órával épülőfélben volt. A Szövetség legutóbbi közgyűlése óta a vízgazdálkodásnak ebben az ágában — nekünk magyaroknak is — különösképpen az 1967-ben részlegesen üzembe helyezeti Robie-i szivattyús erőműre érdemes felfigyelnünk. E létesítmény ugyanis Svájc első nagy szivattyús erőműve. E téren a legbeavatottabb szakemberek egybehangzó véleménye szerint még Svájcban is igen sok a tennivaló és néhány hasonló létesítmény mérhetetlenül hasznosan egészítené ki az épülőfélben levő atomerőmű-hálózatot. Belátható időn belül a vízerőművek ma még 100 százaléknyi részesedése az energiatermelésben, az atom­erőművek fokozatos üzembe állításával (az atomerőművek igen tetemes termelékeny­sége folytán, az épülőfélben levő atomerőművek kapacitása egységenként 2 — 2,5 milliárd kilowattóra lesz) észrevehetően és állandóan csökkenni fog. Merőben új mérföldköve a villamoserő gazdálkodásnak a Laufenbcrgben nemrégi­ben üzembe helyezett 380 к \V teljesítményű nemzetközi összekötő kapcsolóberendezés. Ezzel csatlakozik Svájc a nyugateurópai magasfeszültségű 380 kW-os hálózathoz, amely ez idő szerint az egész nyugateurópai kontinens villamosenergia-ellátásának 1 A Svájci Vízgazdálkodási Szövetség (Schweizerische Wasserwirtschaftsverband) 1 00Я. évben Locarno­ban tartott közgyűlése a vízgazdálkodás aktuális kérdéseivel foglalkozott. Ilyen kérdések: a vízienergiáról az atomenergiára való áttérés, a természetes vizek szennyezés elleni védelme, a felszín alatti vizek szerepe a víz­ellátásban és a belvízi hajózás gazdaságossága. Tekintettel arra, hogy vízgazdálkodási szemléletünk kialakí­tásában — még Svájc vízgazdálkodási szempontból merőben eltérő adottságai ellenére is — az általáos világvízgazdálkodási fejlődési irányok megismerése miatt számunkra is hasznos tapasztalatokat rejt magá­ban, röviden ismertetjük a közgyűlésen felvett kérdések tárgyalását. - Vincze Oszkár, az Országos Vízügyi Hivatal sajtóiroda vezetője (Budapest).

Next

/
Oldalképek
Tartalom