Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
4. füzet - Bogárdi István: Árvédelmi töltések erősítése a legkisebb költséggel
500 Bogárdi István Az árvízvédelmi vonalak tényleges védőképességének és az optimális fejlesztésnek megállapítása során nem értelmezhető a korábban alkalmazott magassági biztonság elve. Ez ideig ugyanis megállapították a mértékadó árvízszintet és ehhez többé-kevésbé önkényesen hozzáadtak a 0,5—1,5 m magassági biztonságot. Mi ennek a gyakorlatnak hátránya? a) Ismerjük ugyan a mértékadó árvízszint előfordulási valószínűségét, de nem tudjuk hogy a magassági biztonság következtében ténylegesen mekkora a meghágással szembeni védőképesség valószínűsége. Ha ugyanis azt mondtuk pl. hogy 1%-os árvízszintre épült ki a töltés és ehhez hozzáadtuk a magassági biztonságot, valóságban nem 1%-os, hanem ennél — a vízjárástól függő mértékben — magasabb árvizeket is kivéd. b) A magassági biztonság csakis a meghágás és hullámverés szempontjából egyértelműen biztonság. Egyáltalán nem biztos pl., hogy az altalajtörés szempontjából jelent-e lényeges előnyt a magassági biztonság. Véleményünk szerint a biztonság fogalma szabatosan a következőképpen vehető figyelembe: a) A h 1 ? h 2, h s és h i vízállások meghatározása során a védvonal geológiai, talajmechanikai, hidraulikai stb. tehát fizikai jellemzőinek bizonytalanságait kell figyelembe venni. Pl. az adott szakasz mentén kijelölhető az a töltéskorona alatti vízszint, amelynél — védekezés nélkül a felső talajréteg szivacsos, „elöregedett" jellege következtében töltésszakadás léphet fel [2]. Ez dunai példánkban 0,5 m volt. Vagy a talajminőség nagymértékű változékonysága is megkövetelheti, hogy a h, vízszint (buzgár, altalajtörés) számításánál a képlet állandóit (szivárgási tényezők, rétegvastagság) a változékonyságnak megfelelően vegyük fel [3]. b) A kiadódó védőképesség-eloszlásfüggvényhez a gyakorlati tapasztalatok alapján megfelelő biztonsággal kell hozzámérni a kifejthető legnagyobb védekezési munkát. Az eredményül kapott védőképesség valóban a legnagyobb kivédhető árvízszint, amely azonban figyelembe veszi a szakasz fizikai állapotából adódó bizonytalanságokat. c) Jeges árvíznek különösen kitett szakaszokon, a jégmentes árvizek alapján kapott mértékadó védőképességet esetleg tovább kell növelni a jeges árvízszintnek megfelelően. Л töltéserősítések eélja és az optimális erősítés módja A töltéserősítési munkák célja a védőképesség növelése, azaz a védőképesség eloszlásfüggvény eltolása pozitív értelemben. Adott évben vagy tervidőszakban az árvízvédelem fejlesztésére rendelkezésre álló anyagi eszközöket a leghatékonyabban kell felhasználni. Az optimális fejlesztés sorrendjét és mértékét gazdasági programozással lehet megállapítani. A tanulmány nem foglalkozik az árvízvédelem fejlesztésének programozásával, de megemlítjük, hogy a feladat az ún. dinamikus programozás módszerével oldható meg. Ennek az eljárásnak alaptétele, hogy „egy optimális politika, csakis optimális alpolitikákból állhat" [4]. Az árvízvédelem esetén az optimális fejlesztés tehát csak olyan lehet, amelynek során minden egyes közbenső lépés is a leghatékonyabb. Ilyen közbenső lépést jelent például egy öblözeten belül az eredeti védőképesség különböző mértékű növelése. Nyilvánvalóan a programozásba csakis a lehető legkisebb építési költséggel elért különböző mértékű fejlesztéseket szabad figyelembe venni. .1 következőkben bemutatjuk, hogy az eredeti védőképcsség-eloszlásfuggvn y
