Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
4. füzet - Böcker Tivadar: Magyarországi karsztvízkutatás jelenlegi helyzete
A magyarországi karsztvíz-kutatás 487." 2. ábra. A felszíni és fedett karsztos területek vázlatos ÉN Y—DK-i szelvénye az 1. ábrán bejelölt vonalon ( Vadász után ) Рис. 2. Схематичное сечение в СЮ —ЮВ направлении поверхностных и покрытых карстовых территорий по линии, показанной на рис. 1. (по Вадас) Fig. 2. Diagrammatical NW-SF profile through open and covered karsl areas along the trace indicated in Fig. 1. (after Vadász) részei közölt fáciesbeli és szerkezetbeli különbségek vannak. A szerkezetbeli különbségek különösen a mozgások mértékében mutatkoznak. 2. A Mecsek-hegység törvegyiirt szerkezeti jellegű. Tektonikailag a Dunántúli Középhegységtől elkülönül. Ezt az elkülönülést (lásd 2. ábra) a két vonulat közötti kaledonid-varisztid terület okozza. 3. Villányi-hegység a Mecsek-hegységtől független, rétegtanilag és szerkezetileg is eltérő egység észak felé tolódott pikkelyekkel. 4. A Riikk-hegység a dunántúliaktól teljesen eltérő jellegű gyürtpikkelyes hegység, Dél felé áttolt boltozatokkal, rétegteknőkkel és pikkelyekkel. 5. Gömöri karszt (nagyobb része csehszlovák területen) töréses szerkezetű, merev mészkővonulat, a szerkezeti vonalakhoz kapcsolódott kiterjedt barlangokkal. Az öt karsztos egység egymásközötti kapcsolata még nem kellően tisztázott. A karsztrendszerek kapcsolatát nemcsak horizontálisan, hanem vertikálisan, a fedő hegységekkel kapcsolatban is vizsgálni kell. Magyarországon több többé-kevésbé elkülöníthető karsztvízemelelet ismerünk az alsó karbon mészkőtől a pliocén édesvízi mészkőig terjedően. Ezek közül a legnagyobb kiterjedésű és jelentőségű a mezozoos, felső triászkori mészkövekben és dolomitokban tárolt karsztvíz — az tin. főkarsztvízemelet. A víz mozgását a karsztos kőzetekben kialakult járatok szabják meg. Ezért fontos a vízjáratok karsztos egységenként való tanulmányozása, igy a porozitás és a hézagosság vizsgálata. A karbonátos kőzetek elsődleges porozitásának csak igen nagy mélységekben van gyakorlati jelentősége. Fontosabb azonban a másodlagos porozitás, azaz a hézagosság vizsgálata. Ennek felismerése vezetett el a vízjáratok típusának, irányának és kialakulásának vizsgálatához. A vízjáratokat 5 típusba sorolhatjuk: 1. szerkezeti vonalak és ezek töréses sávjai, 2. elmozdulás nélküli repedések, 3. réteglapok menti vízjáratok, 4. karsztosodott (oldásos) kisméretű vízjáratok, 5. barlangok és üregek hálózata. A járatok irányának vizsgálatát a karbonátos kőzetekben kihajtott, több esetben 10 km hosszú bányavágatok szelvényezése, a barlangok és üregek felmérése
