Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Becker Alfréd: Rövid idejű vízhozam előrejelzések a Német Demokratikus Köztársaságban

Rövid idejű vízhozam-előrejelzések 485Ugyanezzel az eljárással dolgozta át Wiesner (1964) az Odera, Groth (1964) az egyesített Mulde és Uth (1966) a Saale tetőző vízállás előrejelzéseit. A szerző ezenkívül újra feldolgozta az Elba tetőzéseinek levonulási időtartam előrejelzéseit, minthogy ezek pontossága korábban több esetben nem volt kielégítő. Legfontosabb eredményként sikerült ennek során kimutatni, hogy az egyes árhullámok (egyedi hullámok és ezekkel rokon hullámtípusok) tetőzésének levonulási ideje a feldolgozott folyószakaszokon 400 km hosszúságig ún. tetőzési időgörbék alakjában tiszta és viszonylag szigorú összefüggésbe hozható a felvízi vízmércén észlelt vízállással (6. ábra) és, hogy a tetőzési időgörbék alakja szoros kapcsolatban van a folyómeder keresztmetszetével különösen az adott árhullám visszatartó felületekkel (7. ábra). A tetőzési időgörbétől eltérő levonulási idejű hullámtípusokat osztályozták és iránymutatást adtak a levonulási idő becslésére a hullám illetve a tetőzés alakjának függvényében [2J. A tetőzési előrejelzések kiegészítéseként Groth és Friemel nemrégiben még napi 24 órás vízállás előrejelzéseket is bevezettek Torgau és Wittenberg vízmércékre, amelyek az Usti, Schöna, Dresden és Torgau vízmércék naponként felrakandó vízhozamváltozásainak levonulási idő szerinti eltolásával állíthatók elő. Az előzőkben tárgyalt munkáktól függetlenül Bauer 1961-ben bővített mércekapcsolatokat dolgozott ki a Bode folyó tetőző vízállásainak előrejelzésére, amelyekben figyelembe vette az évszakot és az árvíz jellegét. 1962-ben az Erfurti Vízügyi Igazgatóság Hidrológiai Csoportja a kibővített vízhozam összegezési eljárás alapján javított árvíztetőzési előrejelzéseket szerkesztett az Unstrut és Werra folyókra, amelyeknél az egyes összeadandó mellékhozamok változó levonulási idején kivid a közbenső vízgyűjtőterületről érkező hozamokat figyelembe vette a csapadék és a négy fokozatban megbecsült talajnedvességi állapot függvényében. II. A rövid idejű vízhozam előrejelzések rendszeres újrafeldolgozása az NDK-ban Miután az NDK legfontosabb nagyobb vízfolyásaira átdolgoztuk legalábbis az árvízi tetőző előrejelzéseket, rá lehetett térni a rövid idejű vízhozam előrejelzés rendszeres újrafeldolgozására. Ez az átdolgozás a Nemzetközi Hidrológiai Decennium során az NDK-ban folyó kutatások jelentős alkotórésze. Ennek során alapvetően a vízhozam genetikának megfelelően járnak el, tehát kezdik a kis vízgyűjtőkön, a folyók felső szakaszának forrásvidékein és azután fokozatosan a nagyobb vízgyűjtőterületek és vízfolyások vizsgálatára térnek át. A vizsgálat során az előrejelzési idő maximumának elérése érdekében figyelembe veszik a lefolyási folyamat összes fázisait: a vízhozam képződését a vízgyűjtőterületeken, összegyülekezését a vízhálózatban és a lefolyás alakulását, vagyis a víz mozgását a vízfolyásokban. Először is külön-külön kidolgozták —- egyfelől a vízgyűjtőterületeken a vízhozam képződésének fázisát, amihez rövid idejű vízháztartási vizsgálatok szükségesek azzal a céllal, hogy előrejelezzük az egyes területeken keletkező vízhozamokat, különösen a közvetlenül lefolyásra kerülő csapadékhányadot és —• másfelől a vízhozamok összegyülekezésének és a vízhozam levonulásának a fázisát a vízfolyásokban, ahol arról van szó, hogy előre jelezzük a vízhozamok értékeit az egyes vízgyűjtő területek kilépési vízmércéiben, továbbá a vízfolyások alsó szakaszának tetszőleges átfolyási szelvényeiben.