Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Felföldy Lajos: Felszíni vizeink eutrofizálódása

356 Felföldy Lajos Igen figyelemreméltó összefüggés van a vizek nagytestű, gyökerező növényzete, hínárállománya és az algák között. A hínaras elsősorban szintén a víztömegből fedezi tápanyagszükségletét és így versenytársa az algáknak. A hínárvegetáció teljes kipusztítása pl. növényevő halakkal halastavakból, törvényszerűen az algák elszaporodását, a víz ott kedvező planktonszíneződését hozza létre [103, 104]. A hinanaras sem kedvező a vizet üdülésre, fürdésre, sportolásra használó ember szempontjából, de a hínárirtást sem szabad elhamarkodottan és a biológiai egyensúly érdekeinek szem előtt tartása nélkül végezni. A védekezés lehetőségei Mint minden vízszennyezési problémának, ennek is a megelőzés a leghatékonyabb megoldása [5, 25, 30, 43, 55, 69]. Az eutrofizálódás, a vizek elalgásodása ellen kisebb vizekben a fény csökkentésével is lehet ideig-óráig védekezni: árnyékoló fasor, átlátszatlan műanyag fólia stb. segítségével, sőt az elszaporodott algákat szelektív mérgekkel, algicid-anyagokkal [57] is elpusztíthatjuk, de ezek egyike sem oldja meg a kérdést véglegesen. Természetes vizeinkben a hinarasodás és algásodás elleni harcnak ma mondhatni egyetlen eszköze a növényi limitáló tápanyagoknak távoltartása a víztől [25, 69]. Ehhez azonban az egész vízgyűjtő terület szemmeltartása szükséges [37, 55, 77] : meg kell akadályozni a földek túltrágyázását [3, 4], annyira kell csökkenteni a talajeróziót amennyire csak lehetséges és minden eszközzel meg kell akadályozni bármilyen szennynek a vízfolyásokba vagy tavakba jutását. Külön kell foglalkoznunk a szennyvizekkel, melyek a legtöbb vizsgált tónál [9, 34, 37, 60, 67, 73, 82, 111 stb.] a tápanyag, elsősorban a foszfor és a nitrogén legdúsabb forrásai. A szennyvizek szerves anyagainak eltávolítását a modern szennyvíztisztítási technika [10, 11] elméletileg és gyakorlatilag kielégítő módon megoldotta. A biológiai szennyvíztisztítás folyamán azonban lényegileg ugyanaz történik, mint a szennyezett folyókban: az élőlények a szennyező anyag egy részét testükben stabilizálják, más részét alkotórészeikre bontják, mineralizálják, szervetlen növényi tápanyagokat készítve belőle. Ezeknek eltávolítását a szennyvíztisztítás folyamán „harmadik tisztítási fokozat" néven emlegetik. Az eljárások között ajánlanak tisztán kémiai módszereket, elsősorban a foszfor kicsapását mésztejjel [21, 36] vagy fémionokkal [36, 50, 86, 100], az út azonban itt is a biológiai eljárások felé mutat [8, 28, 62, 109]. A biológiai denitrifikáció segítségével a mineralizált N-vegyületeket elemi nitrogénné lehet alakítani félüzemi nagyságrendű berendezésekben is, ami aztán a légtérbe távozik [16, 17, 18, 101]/* Megfelelő időjárási viszonyok között, napsütötte és fagymentes vidéken a kezelt vagy kezeletlen szennyvizek növényi tápanyagait sikerrel lehet eltávolítani alga-tömegtenyészettel [13, 20, 24, 65]. Ennél az eljárásnál a legnehezebb feladat a keletkezett algasejtek elválasztása a tisztított víztől, hiszen nyilvánvaló, hogy azokat a befogadóba nem lehet kiengedni káros következmények nélkül [20]. Az egysejtű algatömeg elválasztása a folyadéktól, ipari méretben nem egyszerű és elég drága folyamat. Kis méretük és nyálkás sejtfaluk miatt nem szűrhetők [12, 26], szűrés előtt koagulánst lehet hozzájuk adni [15]. A centrifugálás és a különféle szeparátorok használata, amikkel minden kí-