Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Bulkai Lajos-Kőrös Zoltán: A koaguláció és segéd-derítőanyagok szerepe a víztisztításban

A koaguláció szerepe 343 tuk, hogy a pH jellemző az izoelektromos pontra. Mérései szerint ugyanis a különféle eljárással készült alumíniumsó ugyanolyan körülmények közöt t más-más pH-érték mellett szolgáltatta a 0 zétapotenciált. Amikor a víztisztításnál az alumíniumsót a vízbe adagoljuk, akkor a megfelelő pehelyképződéshez szükséges a víz elegendő lúgossága is, hiszen a fémsó adagjának növelésével savanyodik a víz. Ha nincs elegendő hidrokarbonát-tartalma a víznek, akkor még az alumíniumszulfát adagolása előtt és nem azzal egyidejűleg kell meszet, szódát adni a vízhez. Riddick [1] javasolja és sikerrel alkalmazza a nátriumbikarbonátot, mely a pH lényeges növelése nélkül állítja be a megfelelő értéket. Bernhardt [7] valamint Stumm és Morgan [16] hívja fel a figyelmet arra, hogy a felszíni vizekbe kerülő anionok, így főleg a többértékű foszfátionok (a szulfát és klorid ionok kevésbé), azonkívül a szerves anyagok is kellemetlenül befolyásolják a koagulációt. Koncentrációjuk növekedése arányában az alacsonyabb pH-értékek felé tolják el az izoelektromos pontot s emiatt a beadagolt fémsókból származó hidroxidok negatív töltést kapnak. Ez viszont azt jelenti, hogy nem tudják semlegesíteni a szennyeződések szintén negatív töltését. A vizsgálatok szerint a kationok jelenléte nincs hatással a koaguláció menetére. Ortokinetikus hatás Az eddigiekben a perikinetikus koagulációval foglalkoztunk, mely lényegében a lebegőanyagok negatív töltésének semlegesítéséből áll. Ahhoz azonban, hogy a lebegőanyagok gyorsabb leülepedését, tehát a víz gyors tisztulását el tudjuk érni, szükség van a semlegessé vált pelyhek összetapadására, agglomerációjára is. Ezt főként mechanikai úton, a leülepítendő anyagok ütköztetésével, a víz keverésével végezzük. A koagulációnak ezt a részét nevezzük ortokinetikusnak. Nem tartozik ebbe a fogalomkörbe a vegyszer beadagolását követő, illetve az azzal együttjáró erőteljes bekeverés. Ez azonban mindenesetre fontos előfeltétele a későbbi jó agglomerációnak. Riddick [1] zéta-méterrel végzett mérései szerint a jó vegyszerbekeveréskor a beadagolás után 30 másodperccel az összes leülepítendő kolloid már ugyanazt a zéta-potenciált mutatja, mint a kialakuló alumíniumhidoxidpehely, melynek mérete ugyanakkor csupán még 50 mikron. Ez természetesen arra mutat, hogy a kolloid már akkor adszorbeálta a szükséges mennységű pozitív fémhidroxidot. •C Vízügyi Közlemények 5. ábra. Ugyanaz, mint a 6. ábra Fig. 5. see Fig, в Bild 5. Siehe Bild 6.