Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Benedek Pál-Hock Béla: A vízszennyeződés
A vízszennyeződés 309 X. táblázat Szennyvíztisztítás Magyarországon 1960-ban ill. 1980-ban* [2] Szennyvíz fajtája Tisztítás módja I960 1980 Szennyvíz fajtája Tisztítás módja % Szennyvíztisztítás nélkül 88 44 Kommunális szennyvíz 100% Mechanikai tisztítással 9 11 Biológiai tisztítással 3 45 * A mindenkori szennyvízmennyiségekre vonatkoztatva. szennyvíz minőségi jellemzésének már nem lesznek elégséges paraméterei a 1301 és a lebegőanyag. Egyre nagyobb jelentősége lesz az esetleg csak nyomokban előforduló szerves és szervetlen vegyületek műszeres analízisének. Ami pedig a szennyvíztisztító telepek kezelésének automatizálását illeti, érdekes megjegyezni, hogy az USA-ban egy-egy 24 órás munkahely megtakarítását 240 000 dollár beruházási költséggel egyenértékűnek tekintik [7J. Visszatérve a szennyvíztisztítás hatásfokának emelése tekintetében fentebb részletezett igényre, az 1. ábrán mutatjuk be az eredeti vízminőség helyreállításához szükséges technológiai folyamatot. Ehhez feltételezzük, hogy a szennyvíz sótartalma a friss víz sótartalmának kétszerese. Azeredeti sótartalom visszaállításának két különböző megoldása lát ható az ábrán. A bal oldalon egy 50%-os hatásfokú elektrodialízis oldja meg ezt, a jobb oldalon pedig a szennyvíz 50%-ának desztillálása. A koaguláció mindkét esetben a foszfor, mint a jelen pillanatban egyik legjelentősebbnek tartott eutrofizáló ágens, eltávolítását célozza. Az 1. ábra ad bizonyos tájékoztatást a szóban forgó technológiák költségkihatásáról USA-árakon [7]. Részletes költségadatokat egyébként Smith munkájából nyerhetünk [23]. Feltűnő az 1. ábra költségadatainál, hogy a köbméterenként 14,8—15,4 dollárcentes teljes költség : ! 4-ét a biológiai tisztítást követő, tehát a 90%-os tisztítási hatásfokot meghaladó eredmény biztosításához szükséges technológiai műveletek költségei képezik (v.ö. IX. táblázattal is). Mivel jelenleg még sok szennyvíz kerül tisztítatlanul, vagy nem kellő mérvű tisztítás után a befogadókba, bőven van tennivaló a hagyományos tisztítótelepek építése terén is. Az iparilag fejlett országok közül a Német Szövetségi Köztársaság 1963. évi adatai említhetők meg [18], mely szerint a házi szennyvizeknek csak kb. egyharmada keriil — a jelenlegi igényeket kielégítő —- biológiai tisztítás után a befogadókba, míg kétharmadát tisztítatlanul, illetve részleges (mechanikai) tisztítás után bocsájtják be. Az ipari szennyvizeknél még kedvezőtlenebb a helyzet. A hűtővizek leszámítása után visszamaradó szennyvízmennyiségnek (27%) csak egynegyede keriil tisztítás után a befogadókba. A magyarországi viszonyokat házi szennyvizek vonatkozásában a X. táblázat mutatja 1960-as tényszámok, illetve 1980-as tervezett adatok alapján [2]. Az 1960-as és 1980-as adatok egybevetése jól mutatja a fejlődés dinamizmusát.
